Javier Arizmendi írta:nyúl írta:Javier Arizmendi írta:Modric, Rakitic és Kovacic, egyből az erőfoci jut róluk az eszembe. Ahogy csak rájuknez az ember, a fizikumot látja meg először. Mindegyik 170 magas és 60 kg. Suker, Prosinecki, Asanovic, Boban garnitura dettó. Nulla technika, csak a fizikum.
Hiába ironizálsz, a színezék nem változtatja meg az állagot.
Mindig erőfocit játszottak. Az nem magasság kérdése. Camoranesi vagy Gattuso vagy Töfting mekkora?
A horvát hátvédeket miért nem sorolod fel? Stimac, Bilic. Vagy az ironman Soldo, aki összeszedte a labdákat. Prosinecki dervistánca volt a lényeg, vagy a Soldo-félék munkája?
Az, hogy Boban és Asanovic klasszisok voltak, mítosz.
Az egyik a Milan örök cseréje volt egy elavult jugoszlávos körülményességgel, a másik csúcsa a Derby County.
Prosinecki, Boban és Asanovic pont azért nem vitte még többre, mert fizikálisan nem bírta a testük a professzionális élsporttal együtt járó törődést, és tempóban le voltak maradva az élmezőnytol. Akkor ilyen alapon a belga bronz generáció alapja is a favágó Verthongen, Aiderwerdeld akárki és a sérülékeny, de hasonlóan alattomos Vermalen volt. Meg Witsel, aki összeszedte a labdákat. A legnagyobb gyökér horvát védőt kihagytad, Simunic az.
https://youtu.be/upqtPil0UTw?is=8kkoamaDyaGywffx
Megadom neked, végtére is te vagy a délszláv szakértő.
De: a horvát csatáriskola a világ egyik legkellemetlenebb stílusát képviselte az ellenfél védői számára.
Alen Boksicnak pl. elképesztő fizikai ereje volt. Ivica Olic futógép volt. Az ő játéka színtiszta brusztolás, letámadás és az ellenfél fizikai kifárasztása volt.
Mario Mandzukic: az egyik legagresszívabb csatár. Imádta a testi kontaktust.
A "hátország":
Igor Stimac: Az 1998-as bronzcsapat védelmének az agya és végrehajtója volt. Egy igazi kőkemény, megfélemlítő hátvéd.
Niko Kovac: Később ő vitte tovább ezt a vonalat, a középpálya tengelyében igazi rombolóként funkcionált.
A klasszikus erőfutballban a fizikum az elsődleges vagy kizárólagos fegyver: a labdát felívelik, a párharcokat erővel megnyerik, és a fizikai dominanciával darálják be az ellenfelet. A horvátoknál a fizikum és a keménység egy szükséges alap, egy védőpajzs. De nem kizárólzgos, ebben igazad van. Azért kellenek a Soldók, Stimacok és Mandzukicok stb., hogy a kreatív mag (Boban, Asanovic, Prosinecki, később Modric, Rakitic) alkothasson. Mandzukic brusztolása és Olic futómennyisége nyitott területeket a technikásabb középpályásoknak. Nem tagadom, ez így van.
Tehát nem vegytiszta erőfutball. De baromi fizikális.
Én sose szerettem. 7-8 verőlegény, 2-3 futballista.
Szerintem mindig az erő (mentálisan is), a fáradhatatlanság volt náluk domináns.