Deep Purple írta:nyúl írta:Deep Purple írta:Csupán a derbit körülvevő hype-ról vezettem le, a zöldek fölénye egy ennél jóval szélesebb jelenség, ami természetesen nem win-win. :)
Mindazonáltal az utóbbira nézve is látok az érvelésedben némi ellentmondást. Érzelmileg, lelkesedésben, elégedettségben vitathatatlanul hatalmas a különbség az ő javukra. Nem látom értelmét, hogy ezen szépítgessek. Ha viszont úgy vesszük, hogy az ő sikerük "talmi", akkor a mi kudarcunk is az.
Természetesen a kudarc se valódi (bár néha dőlhetne a papírforma). Azonban az évkönyvekben nem lesz hozzá lábjegyzet. A frusztráció, amit okoz, az valódi.
Egy idő után mindenki, aki megélt mást, belenyugszik társutasként vagy hátat fordít. De lassan a második nemzedéknek ez a norma. Nekik hiába is lenne lábjegyzet.
A zöldek öröme ugyanennyire valódi, és az ő évkönyveikben ugyanannyi lábjegyzet fog szerepelni. Az eredeti hozzászólásodban az egyik így van forgatva, a másik úgy, ezt kifogásoltam.
Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy az FTC-nek ez a felállás tetszik. Ez nekik jó. OK. Ezzel egyben leleplezik azt az évtizedes hazugságot, hogy ők valamilyen felsőbb mérce szerint működnek. Nagyon mély hatása volt ennek a hazugságnak, amit az Újpest képtelen volt kezelni. Sok éves megosztottság és rengeteg tévút meg túlkompenzáció született belőle. Tudom, mert végigéltem, végigjártam személyesen is.
A mostani helyzet lehetővé teszi, hogy rehabilitáljuk az Újpesti Dózsa emlékét, ami mellett mégiscsak
van lábjegyzet a mai napig. Ezzel pedig egyben lehetővé válna, hogy önmagunk akadályozása nélkül visszaszálljunk a játékba. Garancia nincs semmire a jövőben, de már pusztán a hazugság eloszlása is felszabadító erejű.
Az érzelmi részét belülről megtapasztaltad, ezzel nem lehet vitatkozni.
Én két identitásválságot látok, ami ráadásul rossz kölcsönhatásban van egymással.
A Ferencváros elvesztette a hőstörténetét, azt, hogy széllel szemben határozta meg magát. Az ellenállás néptámogatta szimbólumaként. Ehhez színező elemként járul mai zsoldos globalizmusa, ami viccé züllesztette a nemzeti karakterét, mely mindig dagasztotta kebelét.
Az Újpest elveszítette a nagyságát, az mára nosztalgia, történelmi kategória, aminek nincs tetten érhető kontinuitása. Húszéves voltam, amikor utoljára bajnok volt. S mégis évi háromszor, mint mikor Ali Alzheimeresen árnyékbokszolt, úgy áll oda, ahogy már önbecsülésből sem volna szabad. S ebből keletkezik egy minden idők cikije sorozat. Amire nem elégséges lehívni az éves beszámolókat magyarázatul.
Egy ilyen helyzetben a közönség pedig igyekszik elbábozni a Milan-Intert, ami kívülről rendkívül komikus.
Tulajdonképpen dicséret illeti, nem szabad félreérteni. Csak hát két mára élethazugság nyomorpornójának bazilikai esküvőt rendezni perverzió.
S mindennek abszurd lecsengése, hogy az egyik kultúrgnóm (G. Győző, salgótarjáni romungró, szórakoztatóipari betanított munkás) feljelenti a másikat, Sz. "Curtis" Attila kokainista "előadóművészt".
Ez a magyar klubfutball Kékes-teteje.