HattoriHanzo írta:Reginald McFreez írta:HattoriHanzo írta:"Négyévesen költöztünk Magyarországra. Bár édesanyám magyar, édesapám nigériai, nem beszélt magyarul. Én pedig úgy fogtam fel, hogy főleg vidéken – mert apám nem kaphat állást, nem tud dolgozni – nem lehet külföldiként élni. Ráadásul az első nyelvem az angol volt, így amikor az óvodában beszéltem, senki sem értett meg. Hiányzott Nigéria, és édesapám volt a kapocs. Ő maga volt Nigéria. Amikor értem jött az óvodába, csodálatos érzés volt. De megfosztottak ettől. Nem kapott munkát, el kellett hagynia az országot. Amikor elment, úgy éreztem, mintha minden elveszett volna."
Ja, konkrétan Gyulán éltek, ahol édesanyám és két húgom is. Azon a vidéken még annak is nagyon nehéz munkát találni, aki beszél magyarul. De nyilván sokkal könnyebb úgy tálalnia, hogy "megfosztották" az apjától.
Nem vagyok biztos abban, hogy ezt csupán így tálalja, persze lehet. De miért ne érezhette volna akkor - és ennek következtében valamennyire most is - megfosztottnak? Nagyon amerikai pr-szaga van a sztoritoknak maradonapolival.
Milyen sztorinak? Az idézőjeles rész azért van idézőjelben, mert ezek Otigba szavai. Az meg ténykérdés, hogy Gyulán éltek, ahol akkor is, és most is borzalmas a munkanélküliség. Ráadásul az apja nem beszélt magyarul, így eleve nem túl jó eséllyel indult, mint munkavállaló egy alföldi településen. A faszi továzott (miért nem próbálkoztak mondjuk Budapesten?), mert nem volt meló, ám a gyerek szerint megfosztották (feltenném a kérdést, hogy itt kire gondol, mint fosztogató) az apjától, akivel aztán legközelebb már csak akkor találkozott, amikor Hollandiában focizott.
Szóval ezért lenne inkább nigériai válogatott. Nekem inkább ez tűnik amerikai pr szagúnak. :)
Ami a sztorit illeti, van a kisnégus története ami mögé képzeltek egy (vélt vagy valós, sose tudjuk meg) pr tevékenységet. Ez utóbbi a ti sztoritok. Én megmaradok a kisnégus sztorijánál. Ahogy írtam, én jobban érzem magam tőle. Ti nyilván meg attól érzitek magatokat jobban, hogy mögé feltételeztek dolgot.
Igazából mindkettőt alá lehet támasztani érvekkel.
Szerintem alapvetően nem is az a kérdés, hogy a faszi miért koccolt (ami családon belül nyilván elfogultan lett értelmezve - ez egyébként már önmagában alátámaszthatná a sztoriját), hanem hogy ez milyen érzéseket generált egy kölyökben, és ez hogyan formálódott bele a felnőttkori gondolatvilágába. Lehet benyelem, mint kacsa a nokedlit, mert annyira naiv vagyok, de nekem ez szimpatikusabb, mint mögé látni a konteót, mely szerint az egész csak egy okos pr tevékenység (amin nem mellesleg ti rafkósan keresztülláttatok). Mivel alapvetően a srác története a hivatalos, a többi pedig csupán egy elmélet.