Telkiben, már a luxemburgi vereség után, de a Costa Rica elleni mérkőzés előtt készített interjút Sallai Rolanddal a Nemzeti Sport.
A húsz éves támadó csereként lépett pályára az Andorra elleni vereség alkalmával is, így első kézből tudott információval szolgálni arról, miben látja a problémát a magyar válogatott körül. Szóba került még a ciprusi karrier, illetve a keddi Costa Rica elleni találkozó. Utóbbival kapcsolatba Sallai kissé szerencsétlen kérést fogalmazott meg a szurkolók irányába.
– Azok közé tartozik, akik Andorrában és Luxemburgban is pályára léptek. Árulja el, melyik volt a rosszabb?
– Az andorrai mérkőzés. Rendkívül kínos vereség volt. Még akkor is, ha látni kell, válogatott szinten ma már nincsenek könnyű mérkőzések. Tudom, Luxemburg és Andorra hallatán mindenki azt gondolja, hogy kézlegyintéssel el lehet őket intézni. Hát nem. A modern labdarúgásban már nagyon kis különbségek vannak a csapatok között.
– Milyen a hangulat a csapatnál a csütörtöki vereség után?
– Értelemszerűen nem túl jó. Egy vereség mindig megviseli az embert, pláne, ha a válogatott színeiben éli meg. De muszáj a kudarcon gyorsan túltennünk magunkat, ne feledjük el, kedden újabb mérkőzés vár ránk. Costa Rica ellen zárjuk az évet, és van mit kijavítanunk. A luxemburgi vereségen túl kell lépnünk. Habár nem könnyű, de muszáj előretekintenünk.
– Miként zárta le magában azt a kilencven percet?
– Aznap este átgondoltam, mi volt, amit rosszul csináltam vagy csináltunk, s melyek voltak a pozitívumok. Az előbbiből sajnos jóval több jutott. Másnapra azonban megpróbáltam magamban lezárni a történteket. Itt van ugyanis az újabb erőpróba.
– Egymás közt beszélgettek róla, mi volt a legnagyobb gond Luxemburgban?
– Természetesen. A téma kikerülhetetlen volt. Hazafelé úton sokat beszélgettünk.
– És mire jutottak?
– Arra, hogy túlságosan sok párharcot veszítettünk el. Ezen a szinten ennyit nem lehet. A mai futballnak az ütközés, a párharcok megnyerése az alapja. Ebben sokat kellene előrelépnünk.
– Ciprust megszerette, megszokta?
– Amikor kikerültem, rendkívül kedvező volt a fogadtatásom. A csapattársaim és a szurkolók is szeretettel vártak, ez meglehetősen sokat segített a beilleszkedésemben. Nagyon megszerettem odakint. Ráadásul remek mérkőzéseket játszhatok az APOEL színeiben.
– Ebből máris profitált, vagy azért ez hosszabb távú folyamat?
– Szerintem máris jobb játékos lettem. Az, hogy Real Madrid-szintű csapatok ellen léphetek pályára, hihetetlen élmény. Felemelő, hogy ilyen csapatok ellen csodálatos stadionokban futballozhatok. Annak örülök igazán, hogy látom, a korábban befektetett munka kezd megtérülni. Ettől persze nem dőlök hátra, a meló java ezután vár rám. Sokat szeretnék elérni a labdarúgásban, nagyon is sokat.
– Hogyan él odakint? Szállodában, lakásban lakik?
– Házat bérelek az edzőközponthoz közel. A barátnőmmel élek együtt Cipruson, nagyon jól érezzük magunkat. Mondhatom, jókor vagyunk jó helyen. Olyan csapathoz kerültem, amely a legjobb a fejlődésem szempontjából. A lehető legtökéletesebb lépcsőfok ez a pályafutásomban.
– Mit kér öntől a ciprusiak szakmai stábja?
– Az első négy poszton mindenhol bevethető vagyok. Ez nagy előny egy támadónál. Az edző kedveli a fiatal játékosokat, bízik bennem, sokat is segít. Őszintén elmondja, mit csináltam rosszul, miben voltam jó, ebből sokat tanulhatok. A bizalom rengeteget jelent.
– Az új szövetségi kapitány, Georges Leekens mondott már valamit a közeljövőről?
– Beszélgettünk, de nem kell nagy dolgokra gondolni. Az első benyomás mindenesetre egyértelműen kedvező vele kapcsolatban. Persze szót ejtettünk a jövőről, szimpatikus edzőnek tűnik, meglátjuk, mit hoz ki belőlünk.
– Kedden Costa Rica ellen zárják az évet. Jó, hogy vége az esztendőnek?
– A kérdés most nem ez. Sokkal inkább az, hogy jól zárjuk le az évet. Tudom, jóvátenni nem lehet az eddigi kudarcokat, és azt se feledjük, Costa Rica erősebb ellenfél, mint Luxemburg. A közép-amerikaiak kint vannak a világbajnokságon. Ugyanakkor felkészülünk belőlük, és kedden megpróbáljuk legyőzni őket.
– Milyen hangulatra számít a Groupama Arénában? Nehéz megjósolni, hogy az utóbbi időben átélt sok kudarc mit vált ki a magyar szurkolókból.
– Bizakodó vagyok. Remélem, százszázalékosan odateszik magukat, mint mi a pályán. A keddi mérkőzésen kizárólag közösen sikerülhet felülkerekednünk az ellenfélen. Jó csapatunk van, de ezt a pályán is bizonyítanunk kell.
– Ezek szerint derűlátó a jövőt illetően?
– Abszolút. Húszévesen itt vagyok a keretben, látom, milyen jó játékosaink vannak. Össze kell kapnunk magunkat.
A szégyennek ára van: komoly döntés a magyar ultráktól! - NB1.hu
A szégyennek ára van: komoly döntés a magyar ultráktól!
