HozzászólásSzerző: Vénaszkenner » 2017.09.06. 22:57
Az utóbbi tizenegy év leggyalázatosabb válogatottbeli teljesítmények
Civilizált jó estét kívánok. A mai nap a legutóbbi tizenegy év öt (5) leggyalázatosabb magyar válogatottbeli teljesítményeket fogom ismertetni Önökkel. A lista elkészítéséhez Farkas Attila Márton segítségét vettem igénybe.
5. Tóth Bence (2017, Andorra)
Motiváció: Bár van választék bőven, sokan talán egyetértenek velem abban, hogy a magyar futball eddigi legsötétebb pillanata 2017 június 9. volt, amikor Andorra ellen megszégyenítettük Albert, Bene, Puskás, Bozsik és a többiek emlékét. Ebben a balhátvéd, Tóth Bence, járt az élen. A Puskás Akadémia játékosa elképesztően vérszegény teljesítménnyel rukkolt elő. Mintha ez nem lett volna elég egy magas vérnyomási szint eléréséhez, a politikailag irányított Nemzeti Sportnapilapunk másnap nagyon megvédte a kis köcsögöt, és (ha emlékeim nem csalnak) többek között "bátornak" nevezte a baloldalon nyújtott "játékát". Ha belegondolok, igazság szerint inkább a Szöllősi-lap megvédése húzott fel jobban, mint maga a teljesítmény, pedig az önmagában is borzasztó volt. Minden labda három méterre arrébb pattant szegénytől. Debutáló mérkőzésén nyilvánvalóan be volt fosva, de rettentő gyenge futballképességeit is demonstrálta, az biztos. Egy mentálisan gyenge, lassú és igazán falábú srácról van szó. Valahonnan nagyon tolják ezt a gyereket.
4. Guzmics Richárd (2013, Románia)
Motiváció: Teli volt a gatya. Eleinte nem volt igazságos Egerváritól a kezdőcsapatba jelőlése, mert addig a szombathelyi pályán legfeljebb 3000 néző előtt játszhatott, itt pedig 50 000 román cigány előtt kellett bizonyítani. Később persze megmutatta, hogy megüti a válogatott szintet. De ott és akkor bebarnult a bugyi, de nagyon. Életem egyik legborzasztóbb pillanata volt a hátrapasszt tévé előtt átélni. Hónapokig vártam arra a meccsre. Zárójelben teszem hozzá, hogy Devecserivel ellentétben (lásd lejebb) Guzmics tényleg feljavult a meccs következő részében, de ekkor is érződött, hogy izgul (mint a Risitas-videóból arra emlékezhetünk, Jenő minden szarért meg is dícsérte utána - "mint valami nyomorultat").
3. Devecseri Szilárd (2013, Hollandia)
Motiváció: Jesszusom. Devecseri ugyan csak egy félidőig játszott, de mély nyomott hagyott mindannyiunkban. Az az öngól...Ezt még fokozta Robben vigasztalása, amit a sportnapilap teljesen komoly módon érdemnek próbált ábrázolni, és hetekig ezt emelte ki mint a meccs egyetlen pozitívumát. Devecseri önkritikája legendai magasságokba emelte teljesítményét; szerinte az öngólon kívül jól, sőt kiválóan, játszott. A szombathelyi lokálpatrióták természetesen rögtön védelmébe is vették különböző fórumokon, tisztán emlékszem. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy gyalázatosan játszott. Minden fejpárbajt elveszített, és egy nagy rakás szart rakott le az asztalra.
2. Király Gábor (2007, Norvégia)
Motiváció: Majdhogynem fölösleges. Mindenki emlékszik nem csak a pályán nyújtott hülyeségeire, hanem a meccs utáni nyilatkozatára is. Utóbbi nagyon sok prolinál kiverte a biztosítékot (nálam nem). A legbosszantóbb az egészben, hogy rögtön a selejtezősorozat elején rukkolt elő egy ilyennel. Még reménykedni sem volt időnk, már elszálltunk. Kabaré volt, amit Király előadott, főleg a negyedik gólnál.
1. Tőzsér Dániel (2008, Szlovénia)
Motiváció: Megérkeztünk a csúcsig. Ha most hírtelen három szót kellene írnom Tőzsér Dániel 2008 március 26. teljesítményéről, a következőkét választanám: flegma, lusta, dög. Amit Vass Ádámmal (az ő teljesítménye is felfért volna a listára, pedig egy darabig legalább annyit szopkodták fentről, mint ma Nagy Ádámot) összebohóckodtak a gólnál, azt talán csak a Mészárós-Varga duótól láttunk méltó választ az utóbbi években, amikor a románok ellen ügyetlenkedtek 2013-ban, a meccs végén. Az eznapi meccs után évekig jegelték Danikát a válogatottban. És bár divatszurkolóknál szépen lassan feledésbe merült a zalaegerszegben történt címeres mez teljes megcsúfolása, és sokan sírtak utána, csak Dárdai alatt jött az igazi comeback. Majdnem azt írtam, bár ne jött volna, de igazság szerint nem is volt annyira rossz a folytatásban - bár a párharcokat mindig is kerülte a középpályán -, és talán nem mert annyira beleszarni mindenbe mint Bajúsztörp alatt. Egy szó mint száz: Danikám, iszonyat gyenge küzdőképességed és önbecsülésed van, ami Szlovénia ellen nagyon kijött, és húzhatnál az Isten faszába a magyar futballból már.
Vigaszdíj: Tímár Krisztián (2009, Svédország), Vanczák Vilmos (2006, Málta), Bogdán Ádám (2013, Hollandia), Vass Ádám (2008, Szlovénia), Mészáros Norbert (2013, Románia), Varga József (2013, Románia), Vinicius (2017, Andorra), Markvárt Dávid (2017, Oroszország), Lang Ádám (2016, Svájc), Halmosi Péter (2009, Belgium).
Köszönöm a figyelmet, és ne feledjék, hogy ami ne öl meg, attól még mindig megrokkanhatsz.
"Ha sétálok a sporttelepen és meglátom a szemetet a földön, akkor nem felhívok valakit, hogy jöjjön oda és szedje fel, hanem lehajolok érte és kidobom." (Kubatov Gábor, 2017)
