Adamek írta:Javier Arizmendi írta:nyúl írta:Örülök, de felbosszantott ez a szlovén. Elvett két szabályos gólt. Főszereplő akart lenni, hogy a taccsbírót is felülbírálta.
Messi előtt főhajtás.
Öreg vagyok. A következőt már nem nézem. Megkaptam a futballtól, amit utoljára akartam.
Most írhatnám, hogy beleférne még egy magyar kijutás és egy utolsó Loki-arany, mielőtt urnába sepernek, de hajnali egykor hagyjuk a sci-fit.
Négy éve voltam így, hogy mit adhat még a futball azok után. Aztán lett ez meg az. ETO bajnok lett, Depor visszajutott.
soha nem vártam semmit el a futballtól mások teljesítménye alapján, a saját válogatottam és klubcsapatom nyilván feldob ha pozitív dolgokat látok tőle, a válogatott akkor is amikor maga alá szarik, a klubom egyre kevésbé érdekel a sikerei ellenére, de abszolút elmondhatom, hogy egy dekányit nem hatnak ki a mindennapjaimra, idegen válogatottak sikerei/blamái meg végkép
ellenben a pályán átéltek a mai napig meghatározzák a mindennapok hangulatát, persze ott ma már az is nagy öröm ha egy bajnoki után még el tudok sétálni saját lábon a kocsimig
urnába még nem nagyon vágyódok, legyen bajnok vagy világbajnok akárki is, sajnos az vágyak nélkül is megtalál majd de addig is azt mondom inkább rúgom mint nézem
Én sose voltam jó benne, így maradt az öröm, ha nézem.
Rám abnormálisan nagy hatással volt sokáig. Amikor a Loki 88-ban kiesett, depressziós voltam, bár azt se tudtam, ez mit jelent, és ültem otthon a szobában.
Jött az EB, s apám, aki akkor már vasárnapi státuszban volt, majdnem kikergetett a legénylakásából, mert a szovjeteknek szurkoltam, amikor elkalapálták a digókat. Utóbb rájöttem miért. Azon a tavaszon szovjet katonák csóringer srácaival játszottam a Dobozi lakótelepen. A környék leglepusztultabb házaiban laktak. 20 kilós tejszőke muszka gyerekek kincstári gatyában, amit vastag katonaszíjak tartottak össze. Rendesek voltak.
Amikor 91-ben osztályozón kiestünk, összevesztem a nagyanyám már akkor kb. 70 éves férjével, mert kárörvendett. Magamból kivetkőzve kiabáltam. Egy vicek-vacak osztályozó miatt. Feltettek a vonatra haza, hogy ne is lássanak.
15 éves koromban összeverekedtem egy Csokonai gimissel, mert rá volt írva a tornacsukájára, hogy FTC és cikizte a Lokit. A tűzoltóság szedett le róla (túlzás, de önkívületben birkóztam vele a Szent Anna templom előtt a járdán).
Gondolhatod, kinőttem. Nem. 2003-ban randim volt a kupadöntő napján. A csaj vidéki volt, műgonddal leszervezte a kecót, főzött, kikenceficélte magát. Evett a fene, most mi a fontosabb? Kimentem teljes árú jeggyel a 2. félidőre, a csajnak még egy kifogást sem eresztettem meg. Jól kikaptunk. Hazafelé lerúgtam 3 visszapillantót parkoló autókról. Ezt legalább szégyelltem. A csaj offolt, bosszúból magára rántotta egy csoporttársamat azon a nyáron, s volt az a hulladék iwiw vagy ilyesmi, oda rakta ki a képeket a nagy boldogságról.
Nem tudom, mikor engedtem el ezt a beteges viszonyulást. De teljesen soha, mert tegnap meg akartam ölni a szlovén füttyöst.
Soha nem akartam pénzt belőle: totó, tippmix, online fogadás, számomra mind érdektelen faszság. Engem mindig valami eszmény, identitás hajtott a fociban, akár valós, akár vélt. Mindig voltak ellenségeim. Főleg az olaszok, de relatíve sokan, akiket az eszményeimmel szemben találtam vagy azonosítottam.