HozzászólásSzerző: nyúl » 2024.09.22. 15:03
Ezt is kipipálhatom. 27 éve élek Budapesten, s először vertek meg. Tegnap a Róbert K. körúti villamosmegállóban. Pár másodperc alatt lejátszódott.
Még szerencsés is vagyok, hogy semmi komoly bajom nem esett.
Emberem egy vékony, huszonforma cigányficsúr, gondozott szakállal. Nem láttam jól.
Jeleztem a leszállás előtt, s vártam. Ő ott állt mellettem, a csuklós rész takarásában félig, pórázon kiskutyával. Amikor a villamos megállt, s nyílt az ajtó, megindultam, de emberünk is, méghozzá elém fordítva a pórázas kutyát. Amin átbotlottam, esélyem sem volt kikerülni. Felnéztem kicsit szórakozottan, derűsen, hogy de ügyetlen vagyok, ugye minden rendben, mire a fickó rám rúgott, majd még kétszer oldalba. Se szó, se beszéd. Kérdeztem, mit művel, hiszen nem tudtam átlépni a kutyát? Annyit vágott oda, hogy kiveri a fogaimat. Aztán eltűnt. De szemvillanás alatt. Azt se tudom, merre, csak már nem volt sehol.
Eltörte a telefonomat. Az fogta fel az egyik rúgást.
S ne képzelj valami erős vagányt ám! Kis hatvankilós gyerek ropi lábakkal. De ugye a vér. Egy másodperc alatt jut el addig, ahova te nagyon nehezen, ha egyáltalán valaha.
Figyelj, meg is ölhetett volna, ha kés van nála. Nem volt. Mázli. Nem verte ki a fogaimat. Mázli.