zaggar írta:Nyavalya tudja, h valójában mennyit esett vissza a színvonal, sztem korábban sem volt magasabb, csak az már elmúlt és hajlamosak vagyunk jobbnak érezni, mint, amit most látunk. Korábban legalább volt vmi identitása a csapatoknak, klubokhoz kötődő játékosokkal még a 90-es években is, (ha vki azt mondta, h Jován, Galaschek, Váczi kapásból tudtuk, h Vasas, vagy ugyanez Telekkel, Simonnal, Lipcseivel a zöldeknél, Szlezákkal, Véberrel, Urbánnal Újpesten, Sándor Tiborék Debrecenben, Mracskóék Békéscsabán stb) ma mindenhol icsvicsek meg ukayokóbakayokók rohangálnak. Egyszerűen korábban sztem megbocsátóbbak voltunk a gyenge teljesítmény miatt, mert egyrészt nem voltak ennyire pofátlanul túlfizetve, másrészt tényleg lehetett velük vmi kötődést (bár nem biztos, h ez a megfelelő szó) találni.
Tényleg, van bármiféle értelmezhető oka annak, h pl Mezőkövesden most egy olasz légiós kapus nyelt be 5 gólt? Ennyire nulla már az utánpótlás, h kapust is igazolni kell? Pláne olyan csapatba, ami közel se fog kerülni kb sose egy nemzetközi indulós helyhez? Mi a tosz értelme van ennek?
Gondolom ezzel amúgy Supkának le is főtt a kávé. Még mindig fog rajta a Matyi Dezső átka.
Nem volt jobb az az nb1-es foci a mainál, már az is alacsony színvonalon folyt, így valóban az erősebb érzelmi kötődés miatt tűnik szebb időszaknak. Még egy internet előtti világ volt, s a tévében sem adtak dömpingben meccseket (pláne értelmezhetetlen volt a stream). Ennél is fogva több embert érdekelt a helyszínen. Nem volt ennyi mérés, statisztika, elemzés, a futballra csimpaszkodó járulékos mellékszolgáltatás.
A bajnokság a maga nyomorult kis nívóján annyiban volt izgalmasabb, hogy nem volt ilyen mértékben előre lefutott, mivel anyagi lehetőségekben a maihoz fogható távolságokat nem ismert.
Abban is lehet valami, hogy a korszak játékosai közelebb álltak az átlag egzisztenciájához, a teljesítmény és a megélhetés nem mutatott olyan anomáliát, mint ma, és ezt különösen éles fénybe állítja a gombnyomásra azonnal kínálkozó nemzetközi összevetés.
