A szegedi futballszurkolók nagy kedvence volt a 90-es évek végén Kenesei Zoltán (képen az álló sorban szemből a jobb szélen), aki összesen három évet játszott a város másod- (Szeged-Dorozsma), majd első (Szeged LC) osztályú csapatában. Az ellene folyó bundaügyről nem beszélhetett, ám a sok emlékről annál inkább – írta a delmagyar.hu
Kenesei tényleg rengeteg emléket, élményt osztott meg a legendás szegedi újság (és portál) olvasóival, külön megemlítve a szegedi labdarúgás ikonikus vezetőjét, Nagylaki Kálmánt.
Ma már elképzelhetetlen, de tényleg voltak időszakok, amikor a magyar futballisták hónapokig nem kaptak fizetést, még meleg vízben sem tudtak zuhanyozni az edzések után, nagyjából a legelőkön készültek fel a meccsekre. Ez volt az az időszak, ami megágyazott a kortárs bundakorszaknak, mert azért ne felejtsük el, nem ez volt a magyar labdarúgásban az első olyan periódus, amikor adták-vették a meccseket az illetékesek. Annyiban viszont újítás következett be a sajnálatos- és fájdalmas jelenségben, hogy már nem egész csapatok bundáztak, elég volt egy-két játékost bevonni, az interneten meg lehetett/lehet fogadni az összecsapásokra – egyébként nem csak a végeredményekre.
Kenesei élménybeszámolója mellett további érdekességeket is közölt a Délmagyar. Ezek szerint „Kenesei Zoltán ellen több, különböző szakaszban lévő eljárás is zajlott-zajlik bundaügyben, volt, amelyben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A játékával viszont nem sértett szabályt az MTK, mivel a magyar szövetség korábban úgy határozott, hogy legfeljebb három évre tilthatják el a folyamatban lévő bírósági ügyben érintett játékosokat.
A bundabotrány több mint hét esztendeje robbant ki, ezért a vádlottak eltiltása elévült.
Stern Péter, az MTK Baráti Kör elnöke korábban az egyik bulvárlapban elmondta, az öregfiúkcsapatuk amatőr bajnokságban indul, és nem akarják megfosztani Keneseit a futballtól. Ám szemmel tartják, és ha nem az MTK szellemisége szerint viselkedik társaival egyetemben, akkor elválnak az útjaik. Eddig nem volt rájuk panasz, viszont ezt az egyetlen esélyt kapták, amivel érdemes élniük – tette hozzá Stern.”
