Keringer Zsolt, a szurkolói szubkultúra ismert alakja újabb blogbejegyzéssel jelentkezett. Zsolt ezúttal sem fogta vissza magát, mint ahogy legutóbb, most is az „ami a szívén, az a száján is” elv vezérelte.
„Döbbenet.
A szerdai válogatott mérkőzés előtt megfogadtam, megvárom a szombati meccset és a két találkozót együtt értékelve alkotok véleményt. Sajnos nem bírtam a döntésemet betartani, mert ez egyszerűen szégyenletes teljesítmény volt. Nem az eredmény az, ami igazából zavar engem, hanem az egész, ami ismét történt. Az előző két meccsen is már egyértelműen látszott, hogy Georges Leekens jelenlegi magyar szövetségi kapitány nem képes elmozgatni a gárdát pozitív irányba. Olvasva a szurkolói hozzászólásokat, minden portálon egyértelmű a döbbenet! Szinte egyértelmű a vélemény, hogy Leekensnek a meccs után nem Budapestre kellene utazni, hanem egyből Belgiumba. Értelmetlen erőltetni tovább ezt az egész átalakulást ezzel a semmilyen szakmai koncepcióval.
Az Európa-bajnokságon volt egy harcos, küzdő gárdánk, ahol a játékosok minden megmozdulásáról lehetett érezni a koncentrációt és azt, hogy tudják: MAGYARORSZÁGOT képviselik és bennünket, szurkolókat. Akik akkor csodát tettek, most elképzelés nélkül, érthetetlen megoldásokat választva játszanak. Leekensnél azok a játékosok, akik bizonyították már, hogy képesek csapatban erősek lenni, szinte úgy tekint rájuk, mint a vörös posztó. Koncepció nélkül hívogat be embereket a keretbe. Úgy érzem, úgy válogat be játékosokat, hogy éppen kivel vacsorázott este és mit mondott neki. Nagyon sok szakember már elmondta és az elmúlt évek is bebizonyították, kik azok a játékosok, akik megütik a nemzetközi szintet. Biztos vagyok benne, ha ezekre építkezne és próbálna hozzá pár ifjú titánt beilleszteni, akkor lehet eredményesek lehetnénk, de ehhez még kell a szakmai hozzáértés a mai modern focit illetően. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy azokkal a játékosokkal, akik Franciaországban csodát tettek, nem lehet eredményt elérni! Biztos vagyok abban, ha Storck marad, ennél sokkal komolyabb szinten lennénk, még ha az eredmények nem is azt adnák vissza. Most ott tartunk, hogy sem eredmény nincs, sem csapat és szakmai irányt sem látni. Egy megfásult, önbecsülését elveszett gárda vergődését láthattuk Fehéroroszország ellen.
Mélyen Tisztelt Csányi Úr! Azt hiszem, hogy én mindig próbáltam a pozitív dolgokat keresni és abba kapaszkodva véleményt alkotni, de most egyszerűen nincs mibe „kapaszkodni”. Ennyire kilátástalan helyzet szerintem még nem volt válogatott szinten. Borzalmas volt az elmúlt három meccsen azokat a játékosokat látni, akikért megőrült az egész ország. Még azt az alapesélyt sem kapták meg, amikor újra mindenki rendelkezésre állt, hogy ők játszanak újra együtt és bizonyítani tudják: igenis képesek jól játszani és küzdeni újra együtt. Leekens szétszedte őket és elkezdett olyan szakmailag elképesztő megoldásokat kitalálni, amitől a hozzáértőknek is égnek állt a hajuk.
Kérem Tisztelt Elnök urat, szíveskedjék már önértékelést tartani, hogy a sok jó meglátása és cselekedete mellett, élete legrosszabb döntése volt Georges Leekenst magyar szövetségi kapitánynak kinevezni. Az elmúlt alkalommal is már kértem, gondolja újra az egészet és legyen végre „újratervezés”. Pintér Attilát elsöpörte a népharag, pedig ennél nála is többet tett le a válogatott, mégis akkor meglépte a váltást! Szeretném kérni, hogy most aztán tényleg itt az idő, mert ennél gyengébb szövetségi kapitánya nem volt még a válogatottnak. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek biztató „építkezése” Leekens érkezésével úgy dől össze, mint egy kártyavár!
Hajrá Magyarok!"
