Adamek írta:nyúl írta:Adamek írta:érdemes megnézni azért, hogy a többi pótselejtezőn mi volt
Belgium - Írország 2-3 (2-1, 1-1 Belgium a mi jelenlegi szövkapunkkal)
Horvátország - Ukrajna 3-1 (2-1, 1-1)
Olaszország - Oroszország 2-1 (1-0, 1-1)
valahogy csak velünk sikerült feltörölni a padlót és legalább egy ikszre jó volt minden kieső
Vitán felül mi voltunk a leggyengébbek a pótselejtezők közül, de a lehető legrosszabb ellenfelet kaptuk, amely nemcsak számos világklasszist vonultatott fel, hanem akkor politikai okból hazafias alapon is fűtve volt (háború, ENSZ-szankciók, nemzetközi eltiltás, zsinórban 3 kihagyott torna), hogy a gyengébbet el akarja taposni. Ehhez lélektanilag is felhajtó erőt kapott egy számunkra öngyilkos kezdéssel. 2 meccsen 11 gól különbség irreálisan sok, amit mentális széthullás inkább magyaráz, mint a tagadhatatlan tudásbeli fölény. A másik 3 továbbjutó is legyőzött volna és minden bizonnyal kétszer, de nem megsemmisítően.
Nem méltányos a mostani kudarccal egy kalap alá vonni. Amikor Savicevic majmol meg, az más kategória, mint a Zidane-csel az ötösön a világranglista 93. csatárától, vagy Andorrán az öreg köpcös becserélésének megalázó gesztusa.
Hiszem, hogy az idei a történelmi mélypont. Lehet lejjebb, de meggyőződéssel írom, hogy nem voltunk még lejjebb.
még mindig nem a két ellenfelet hasonlítja senki össze hanem a két generáció égéseit soroljuk
lehet, hogy kurvakemények voltak azok a csetnikek, de nekem meg meggyőződésem, hogy a másik hat pótselejtezős, de még a mi csoportunkból lemaradt Svájc vagy Finnország se kapott volna 12 gyomrost tőlük legyenek bármilyen elszántak, hazafias alapon fűtöttek vagy világklasszisok is
a csoportjukban még Máltának és Feröernek is csak 11-et vertek két meccsen, utóbbi be is vitt kettőt, a többi csoportellenfél ellen (VB-n égő Spanyolok, Csehek és Szlotákok) összesen 6 meccsen hetet lőttek és kaptak ötöt
erős közepes csapat volt az is, mi meg akkor sem voltunk közelebb a középmezőnyhöz mint a többi korszakban és a számok alap inkább a miniállamok szintjén mozogtunk mentálisan rokkantabb kiadásban
mi viszont egyértelműen a csoporttársak jóvoltából lehettünk másodikok, egy épp ésszel fel sem fogható gyenge ötösből azeri és finn segítséggel kúszhattunk fel 3 egész győzelemmel a második helyre (ebből egy volt közvetlen rivális, a legendás finn tesók ellen)
ezzel a két jugó zakóval nyugodtan szembesíthetjük Flórit például a teleszart zoknis frappáns megmondásával és akkor a témánál is maradtunk egy kicsit
A legtöbb meccsen kinn voltam, talán érzelmileg is motivált vagyok a védelmükben, nem tudom.
Mindenesetre úgy láttam, hogy a norvégok ellen itthon egyértelműen jobbak voltunk (s az a norvég válogatott a norvég futball csúcsa volt egymás utáni világbajnoki részvétellel, nem a tavalyelőtti csapatuk - érdemes megnézi, hogyan játszottak Brazília ellen kint Franciaországban), a finnek ellen kínlódtunk, de itthon győztünk, a baltásékat pedig megszórtuk (akikkel állítólag egy szinten mozogtunk).
Igen, az égéseket hasonlítjuk össze. Leírtam két esetet, ami eleddig példátlan megaláztatás. Köpcös be Andorrán, ötösön húzogatás a luxiknál. 1984-ből van az első emlékem a válogatottról. 33 év alatt ennél megsemmisítőbb 2 pillanatot nem láttam ennyire mélyen lévő ellenféllel szemben. Mindez egy naptári évben.
Ha összevetjük, ki hol, meddig és milyen megbecsültséggel játszott klubszinten, akkor is Urbánék jönnek ki jobban - nem elfelejtve az akkori létszámkorlátot, ami az Unión kívülieket sújtotta. Sokkal rosszabb feltételekkel, sokkal kevesebb pénzért (hol voltak közpénz-milliárdok?) valamivel több futballra voltak képesek. Jöhetsz azzal, hogy pusztán fekáliák morfológiai tulajdonságai között próbálok eltérést felfedezni, van ebben valami igazság, de a mélység szintjeit is muszáj berovátkolni, s ma vagyunk mélyebben minden tekintetben.
