Fehéroroszország-Magyarország 1-1
Többször előfordult már, hogy szörnyekkel kellett kardoznom álmomban akkor, amikor másnap felkészülési vagy barátságosnak nevezett meccset játszott tél vagy a nyár elején a világ legfontosabb csapata. Amik emlékek ezekről a rémálmokról fejből, adat visszakeresések nélkül megvannak, szörnyűek…
Most viszont motiváltabbak voltak a játékosaink, ami meglepett, mert Georges Leekens (először nem kaptunk ki vele) azzal indította a hetet, hogy a szurkolók és a sajtó miatt eredménykényszer van a csapaton. Nem is olyan apró szépséghiba, hogy ezt nem a Barcelona vagy a Real Madrid, de nem is a brazil, a német, a francia, spanyol vagy argentin szakvezetőjeként tette meg.
Egyébként meg még jó, hogy mindenki azt szeretné a világ összes országában (igazi szurkolókról van szó végig a cikkben), hogy nyerjen, bármelyik nemzet válogatottja vagy éppen bármelyik klub szurkolója ezt gondolja a csapatával kapcsolatban.
Cristiano Ronaldo, Lionel Messi és a többiek azért elég jó százalékkal megfelelnek ennek a természetes kívánalomnak, ebből is látszik, nemcsak tudásban, hanem fejben is erősebb a világ elitje.
Arról nem beszélve, hogy annyit változott a világ, hogy már a szurkoló is újságíró (vagy bármilyen sajtómunkatárs), mert elmondja és kikomennteli magából a mondanivalóját, míg a szurkolók által firkásznak gúnyolt (sport)újságírók meg szurkolnak a válogatottnak, még akkor is, ha utána megírják azt, amit mindenki látott.
Most éppen azért drukkoltunk, hogy megverjük Fehéroroszországot. Döntetlen lett. Pont az az eredmény, amit háromféleképpen lehet jellemezni (jó, nem jó, elmegy), a játékról is különböző vélemények lesznek, vérmérséklet szerint.
Szerintem viszont most nem volt alibizés, mint a szörnyek támadásai után azért előfordult már nem egyszer, de enélkül is meg tudom ígérni, továbbra is azt szeretném, hogy mindig nyerjen a magyar válogatott!
