Igen, igaz.Savaria1919 írta:nyúl írta:Savaria1919 írta:Még Rossit említeném, de ő annyira magyar, hogy már van állampolgársága. Pinyőnek helye lenne, de nem tartom kizártnak, hogy ő maga zárkózott el a szereplés lehetőségétől.
Amúgy érdekelne, hogy a szerzőknél mi a siker definíciója, valami alapján csak összeállították ezt a kötetet. Negyedik hely a Mezőkövesddel? Leégés Debrecenben? Leszereplés Fehérváron? Ez nálam minden, csak nem siker. Révésznek edzőként milyen sikere van? Feljuttatta a légiósokkal feltuningolt Kisvárdát? Várhidi Péternek mi a sikere? Az olaszok elleni barátságos 3-1?
Igen.
Várhidivel léptünk előre a világranglistán, bár tény, hogy a 7 csapatos selejtező 6. helyén végeztünk Moldova mögött (ebben Bozsik és Détári munkája is benne van máltai vereséggel). Illetve fogott egy aranyat és egy bronzot, és egy kupaezüstöt Újpesten, a Vidinél szintén kupaezüstöt. Nyilván 30 év alatt ez sem izmos, de legalább valami.
A többi példával egyetértek.
Várhidi kapcsán igazad van, nem akarom elvitatni az érdemeit, csak az újpesti bajnoki címe 2000 előtt történt, a könyv meg az elmúlt huszonöt évről szól. Várhidi legutóbbi NB II-es csapata a Kaposvár volt 2021 környékén, amivel kiesett a harmadosztályba. Előtte meg dolgozott Tatabányán, míg ki nem túrta a pornós olasz Caroletti, aki nálunk is bepróbálkozott.
Érdekes, hogy Várhidi a pályája első 10 évében érte el összes eredményét.
Most borítsa a feledés jótékony fátyla az U válogatottal elszenvedett 0-8-at, ami szerinte nem volt tiszta meccs.
Nehéz lehetett a sorsa az apja árnyékában, aki játékosként és edzőként is kiemelkedő volt. Játékosként pedig Tóth József (Jokka) mögött nem volt esélye a balhátvéd poszton, aztán másodosztályú futballista lett.
Hasonlít a sorsa Bozsikéra.

