nyúl írta:Erre a témára körülbelül ugyanazok a variációk szoktak születni a hozzászólásokban.
Ha elvonatkoztatok attól, hogy mennyire nem kedvelem, el kell ismernem, a dagesztáni zsákutca óta méltánytalanul bánik vele a közvélemény. Ennek eredője a magyar szurkolók frusztráltsága. Belevetítettek egy hamis álmot, ami meghiúsult, s nincs bocsánat. Ebből a sértettségből fakad a vissza-visszatérő kárörvendés. Hősünk sose volt klasszismatéria, de a válogatottbeli mutatói (95/21, számos gólpassz, az EB-kijutás előtt csapatkapitányhoz méltó érzelmi odahatás a társakra, selejtezős és EB-gólok) Gera mellett egyértelműen kiemelik egy reménytelen korszakból. Képességéhez mérten a válogatottban helytállt.
Jellemző, hogy azt savazzuk az egyéni karrier bukkanói miatt, aki a közeg felett teljesített, miközben elpotrohosodott, alkoholista vagy pojáca, az nb1-ben kiskirálykodó ex-spílerekről áporodott nosztalgiával anekdotázunk, legyen az Póczik Józsi laza bokája (bocs Blanco, csak eszembe jutott) vagy Fischer "nem állok a mérlegre vágósúllyal" Pali felhőfejesei.
Arról sem tehet, hogy egy középszerű pályából Krőzusként élhet a "Nyugat-Balkánon". A kisemberhez képest úgy élhetnek az nb1 tetováltatásban fáradt nyomoroncai, obsitos akadémista mozgássérültjei és otthonról kimustrált csetnikjei is, ami inkább skandalum.
Ezzel kb 86,5%-ban egyetértek. Az a rész sántít, hogy "Hősünk sose volt klasszismatéria". Lábai előtt hevert Hollandia, az a 2 szezon olyan álom volt, amiből kár volt egy dagesztáni pofonnal felébredni. Kevesen pocsékolnak el potenciált úgy mint ő, maradjunk ennyiben.