EL-döntő: bebizonyosodott, hogy lefejezhető az Atlético
Elküldve: 2018.05.16. 22:40
Lyon – Lehet, most is jegyzeteltek az MLSZ mindent észrevevő ellenőrei!
Európa Liga-döntő
Olympique Marseille-Atlético Madrid 0-3
Az igazi, vérbeli kupadöntőhöz nemcsak két jó csapat, hanem két jó szurkolótábor is kell. Ezért volt borítékolható, hogy príma lesz az Európa Liga fináléja.
A nap folyamán, Lyonból a netre feltöltött képeket és videókat látva pedig még inkább biztosak lehettünk abban, hogy a szurkolókon semmi nem múlik majd. Az MLSZ szövetségi ellenőrei biztos a jegyzetfüzeteikhez kaptak reflexből, ha nézték a meccset, amikor a két csapat bevonult a pályára, mert működésbe léptek a pirotechnikai eszközök…
A kezdés után meg a Marseille tett így, a franciák nem csak próbálkoztak azzal, hogy nyomás alá helyezzék az Atléticót, hanem sikerrel is jártak. De csak abból a szempontból, hogy mezőnyfölényben játszhattak. Az Atlético, jó szokásához híven viszont vércseként csapott le az első igazi lehetőségre és hatalmas védelmi hiba után, Griezmann révén megszerezte a vezetést.
Hamarosan újabb hidegzuhany érte a franciákat, mert a „gyalogság vezére”, Payet megsérült. Azok után pedig még jobban meginogtak, amikor Griezmann (elképesztően szemtelen góllal), kettőre növelte a hispánok előnyét.
Folyamatos maradt a lüktetés, így csak pillanatokig lehetett azon elmélkedni, hogy legalább egy fél lefejezéssel érne fel a madridiaknak, ha Griezmann tényleg átigazolna a Barcelonához vagy máshová… Persze a francia hűségesküt tett a sajtóban megint az Atlético mellett, ezt tudjuk, de attól még a gondolattal el lehet játszani, mi lenne, ha nem lenne. Mondjuk, Torres, Forlán, Falcao, Costa és Aguero távozásán is hamar túltette magát a matracos brigád…
Mitroglou tekintetén viszont az látszott a 80. percben, soha nem fogja magát azon túltenni, hogy a jobb kapufa a Simeone-legényekkel volt a fejese után. A kegyelemdöfést az a futballista, Gabi adta meg, akinél ember nem érdemelné meg jobban az Indiánok csapatkapitányi karszalagját.
Az Olympique Marseille simán megérdemelte volna, hogy elhódítsa a trófeát. Egyrészt ugye a fináléig tartó menetelése miatt, másrészt azért, mert a döntőben egyenrangú ellenfél volt. Ám egy gyermeteg hiba és egy sérülés megpecsételte a sorsát, meg ugye a kapufa. A Marseille szurkolóbora meg pláne megérdemelte volna a végső örömöt.
Ez azonban az Atlético Madrid-család kiváltsága lett ma este. Azért, mert Griezmann nem emberi szinten futballozott, mert megint igazi csapatként harcoltak és mert a lelátóra száműzött Simeone meccs előtti utasításait végig betartották.
A végén bejött a klubtól búcsúzó ikon, Fernando Torres is, akinek a pályára lépésekor ismét elszabadult a mennyország.
Kemény belegondolni, mi lesz mostantól Madridban. Maradjunk annyiban, a döntőbe jutást az Arsenal elleni siker után, spanyol jelentések szerint, másnap délig ünnepelték a fanatikusok egy csoportja a stadionnál…
Európa Liga-döntő
Olympique Marseille-Atlético Madrid 0-3
Az igazi, vérbeli kupadöntőhöz nemcsak két jó csapat, hanem két jó szurkolótábor is kell. Ezért volt borítékolható, hogy príma lesz az Európa Liga fináléja.
A nap folyamán, Lyonból a netre feltöltött képeket és videókat látva pedig még inkább biztosak lehettünk abban, hogy a szurkolókon semmi nem múlik majd. Az MLSZ szövetségi ellenőrei biztos a jegyzetfüzeteikhez kaptak reflexből, ha nézték a meccset, amikor a két csapat bevonult a pályára, mert működésbe léptek a pirotechnikai eszközök…
A kezdés után meg a Marseille tett így, a franciák nem csak próbálkoztak azzal, hogy nyomás alá helyezzék az Atléticót, hanem sikerrel is jártak. De csak abból a szempontból, hogy mezőnyfölényben játszhattak. Az Atlético, jó szokásához híven viszont vércseként csapott le az első igazi lehetőségre és hatalmas védelmi hiba után, Griezmann révén megszerezte a vezetést.
Hamarosan újabb hidegzuhany érte a franciákat, mert a „gyalogság vezére”, Payet megsérült. Azok után pedig még jobban meginogtak, amikor Griezmann (elképesztően szemtelen góllal), kettőre növelte a hispánok előnyét.
Folyamatos maradt a lüktetés, így csak pillanatokig lehetett azon elmélkedni, hogy legalább egy fél lefejezéssel érne fel a madridiaknak, ha Griezmann tényleg átigazolna a Barcelonához vagy máshová… Persze a francia hűségesküt tett a sajtóban megint az Atlético mellett, ezt tudjuk, de attól még a gondolattal el lehet játszani, mi lenne, ha nem lenne. Mondjuk, Torres, Forlán, Falcao, Costa és Aguero távozásán is hamar túltette magát a matracos brigád…
Mitroglou tekintetén viszont az látszott a 80. percben, soha nem fogja magát azon túltenni, hogy a jobb kapufa a Simeone-legényekkel volt a fejese után. A kegyelemdöfést az a futballista, Gabi adta meg, akinél ember nem érdemelné meg jobban az Indiánok csapatkapitányi karszalagját.
Az Olympique Marseille simán megérdemelte volna, hogy elhódítsa a trófeát. Egyrészt ugye a fináléig tartó menetelése miatt, másrészt azért, mert a döntőben egyenrangú ellenfél volt. Ám egy gyermeteg hiba és egy sérülés megpecsételte a sorsát, meg ugye a kapufa. A Marseille szurkolóbora meg pláne megérdemelte volna a végső örömöt.
Ez azonban az Atlético Madrid-család kiváltsága lett ma este. Azért, mert Griezmann nem emberi szinten futballozott, mert megint igazi csapatként harcoltak és mert a lelátóra száműzött Simeone meccs előtti utasításait végig betartották.
A végén bejött a klubtól búcsúzó ikon, Fernando Torres is, akinek a pályára lépésekor ismét elszabadult a mennyország.
Kemény belegondolni, mi lesz mostantól Madridban. Maradjunk annyiban, a döntőbe jutást az Arsenal elleni siker után, spanyol jelentések szerint, másnap délig ünnepelték a fanatikusok egy csoportja a stadionnál…