Nagyon rosszul mondtad, Pintér Attila!
Annyit kapott már, hogy nyugodtan fényezhette volna magát.
De nem tette meg!
El lett mondva már mindennek. Csak éppen az érdemei vannak mindig elfelejtve. És a hozzáállása. És az, hogy éjjel-nappal kinn van a pályán és dolgozik. Pedig megtehetné, hogy ne érdekelje az egész. De abban biztos vagyok, hogy belehalna. Mert az élete a magyar labdarúgás.
Pintér Attila nyugodtan lehetett volna beképzelt.
De nem volt az!
Ötödször jutott be aktuális csapatával a bajnok szakember a Magyar Kupa döntőjébe, kétszer meg is nyerte azt. És azért tegyük a szívünkre a jobb tenyerünket: de jó lenne, ha most lenne egy pontosan olyan labdarúgónk (az volt és nem focista!), mint amilyen ő volt.
Szóval bejutott a csapatával ötödször a kupadöntőbe és azt felelte a riporterlánynak, hogy ehhez játékosok kellettek. Meg a klubok mögötte. Azt, hogy ő mit tett hozzá, nem említette meg.
Attila! Azokat a játékosokat te válogatottad össze, te küldted ki a pályára őket, azok a klubok nem működtek volna még így sem vagy nem működnének most sem így, ha nem te lettél volna ott vagy lennél ott most is.
A nyers, őszinte és roppant karakteres stílusod miatt nem szeretnek a legtöbben. És mert félelmetes erőt, akaratot és elszántságot sugárzol.
Te voltál és vagy az, aki mindig a legjobban nyerni akar. Bármi áron. És nem foglalkozol azzal, hogy ez milyen megítéléssel jár. A teljesítményedet nem szakmai, hanem emberi előítéletek alapján kommentálják a legtöbben.
És te ezzel élsz minden áldott nap.
Megváltozni soha nem fogsz és a megítélésed sem.
De a tény attól még tény marad: azért vagy ötszörös kupagyőztes szakvezetőként (más edzői- és játékosként elért eredmények nem elfeledve), mert ennek az öt gárdának te voltál, vagy éppen, te vagy a vezetőedzője!
(Az igazi, ősfradista Pintér Attila a Vasas vezetőedzőjeként tisztelt meg azzal, hogy felajánlotta a tegeződést, amikor alapító- és örökös főszerkesztőnk, Imre Mátyás bemutatott neki, mint a klub felelősét az nb1.hu-tól. Ezt azóta sem vonta vissza, ezért bátorkodtam nem a szakmai érdemeinek megfelelően, hanem lazábban megszólítani)