Mert nekik soha semmi nem jó - elindult az Újpest blogja
Elküldve: 2018.04.29. 15:29
Budapest - Mi lenne velük Soma nélkül?
Mint már jeleztük, az évek óta nálunk blogoló Keringer Zsolt után (már megkaptuk a következő bejegyzését, ismét velős véleményt fogalmazott meg nagyon sok dologgal kapcsolatban) pár napja elindult az olasz foci blogja is, de mint jeleztük, továbbiak is várhatóak. Az nb1.hu 1999-es megalapítása óta ugyanis bevett szokásunk volt, hogy vendégszerzők gondolatainak is helyet adjunk.
Most elindul az Újpest blogja is, íme, Reichenberger Dániel első bejegyzése
Mert nekünk soha semmi nem jó - legyőztük a Diósgyőrt, de ez kevés lesz
Kész szerencse, hogy a szurkolóinkon megint semmi sem múlt, annak ellenére is jó hangulat volt, hogy a miskolciak bojkottja miatt csak egy tábor volt a stadionban. Ez valamennyire feledtette azt a burleszkparádét, amit a pályán láttunk…
Teljesen komolyan kérdezem, hogy várná el a klubvezetés a feltétlen támogatást, ha a csapat arra nem képes, hogy az ajtó-ablak ziccereket berúgja? Mert odáig valahol érteném is, hogy rögtön az elején felső lécre megy a kihagyhatatlan, de hogy az első félidőben öttel mehetnénk, ehhez képest egy nyomorult gól jött össze - dehogy volt nyomorult, néha tényleg nem tudom, mire mennénk Soma nélkül, szépségdíjas fejes volt ez is - akkor még elvárás, hogy ne kapkodjunk a szívgyógyszerért?
Pajovic szerencsére összekapni látszik magát, nagyon látszott, hogy javítani akar a Balmaz elleni kupában belepkézett gól után (van is mit), a hozzáállás szimpatikus, és nagyon jókor jött az a két hatalmas védés a negyvenedik percben, illetve később a rövid hazaadásnál is észnél volt.
Itt jegyzendő meg, hogy Ugraira vagy készültünk, vagy ő is benne volt az edzőbuktatásban, és már annyi kedve sincs Diósgyőrben játszani, amennyi eddig volt, és amely Storck végjátékában válogatott behívót ért.
Hatalmas szerencsénk volt az is, hogy a miskolciaknak a legkisebb kedvük sem volt játszani, és a legkevésbé értem ezt a hozzáállást az ő helyzetükben. Egyedül talán Bacsa volt az, aki végig hajtott, neki négy év után is láthatóan fáj a kupadöntő, ellenünk mindig kettőzött erővel hajt.
A második félidőben aztán annyi foci sem volt, mint az elsőben. Lényeg a három pont, és most nagyon fel kell töltekezni, mert ami hátravan, az az igazán keserves: két meccs Balmazon, majd jön a ‘csút, aztán Szombathely-Mezőkövesd túrák, és itthon a Debrecen ellen zárunk, lehet, hogy az dönt a bronzról. Utána pedig még egyszer meg kell ütköznünk a legendatolvajokkal a Groupamában...
Mert nekünk ott kell lenni.
Mindörökké Újpest!
Mint már jeleztük, az évek óta nálunk blogoló Keringer Zsolt után (már megkaptuk a következő bejegyzését, ismét velős véleményt fogalmazott meg nagyon sok dologgal kapcsolatban) pár napja elindult az olasz foci blogja is, de mint jeleztük, továbbiak is várhatóak. Az nb1.hu 1999-es megalapítása óta ugyanis bevett szokásunk volt, hogy vendégszerzők gondolatainak is helyet adjunk.
Most elindul az Újpest blogja is, íme, Reichenberger Dániel első bejegyzése
Mert nekünk soha semmi nem jó - legyőztük a Diósgyőrt, de ez kevés lesz
Kész szerencse, hogy a szurkolóinkon megint semmi sem múlt, annak ellenére is jó hangulat volt, hogy a miskolciak bojkottja miatt csak egy tábor volt a stadionban. Ez valamennyire feledtette azt a burleszkparádét, amit a pályán láttunk…
Teljesen komolyan kérdezem, hogy várná el a klubvezetés a feltétlen támogatást, ha a csapat arra nem képes, hogy az ajtó-ablak ziccereket berúgja? Mert odáig valahol érteném is, hogy rögtön az elején felső lécre megy a kihagyhatatlan, de hogy az első félidőben öttel mehetnénk, ehhez képest egy nyomorult gól jött össze - dehogy volt nyomorult, néha tényleg nem tudom, mire mennénk Soma nélkül, szépségdíjas fejes volt ez is - akkor még elvárás, hogy ne kapkodjunk a szívgyógyszerért?
Pajovic szerencsére összekapni látszik magát, nagyon látszott, hogy javítani akar a Balmaz elleni kupában belepkézett gól után (van is mit), a hozzáállás szimpatikus, és nagyon jókor jött az a két hatalmas védés a negyvenedik percben, illetve később a rövid hazaadásnál is észnél volt.
Itt jegyzendő meg, hogy Ugraira vagy készültünk, vagy ő is benne volt az edzőbuktatásban, és már annyi kedve sincs Diósgyőrben játszani, amennyi eddig volt, és amely Storck végjátékában válogatott behívót ért.
Hatalmas szerencsénk volt az is, hogy a miskolciaknak a legkisebb kedvük sem volt játszani, és a legkevésbé értem ezt a hozzáállást az ő helyzetükben. Egyedül talán Bacsa volt az, aki végig hajtott, neki négy év után is láthatóan fáj a kupadöntő, ellenünk mindig kettőzött erővel hajt.
A második félidőben aztán annyi foci sem volt, mint az elsőben. Lényeg a három pont, és most nagyon fel kell töltekezni, mert ami hátravan, az az igazán keserves: két meccs Balmazon, majd jön a ‘csút, aztán Szombathely-Mezőkövesd túrák, és itthon a Debrecen ellen zárunk, lehet, hogy az dönt a bronzról. Utána pedig még egyszer meg kell ütköznünk a legendatolvajokkal a Groupamában...
Mert nekünk ott kell lenni.
Mindörökké Újpest!