Andorráztunk Luxemburgban!
Elküldve: 2017.11.09. 22:02
Luxemburg – Vérciki!
Luxemburg-Magyarország 2-1
Andorra!
Joggal juthatott eszébe minden magyarnak a Luxemburg elleni meccs közben. Az első kapott gól után meg pláne. A második után meg, „hagyjuk”…
Mert az van, ha mi rúgjuk, akkor el vagyunk ájulva, hogy mekkora istenek vagyunk (így gondoljuk és mondjuk ki magunkban, amikor szurkolunk), de ha velük csinálják ezt meg, akkor azonnal követeljük a miniszterelnök és a szövetségi kapitány távozását. És nemcsak most, hanem mindig! Amióta a foci létezik.
Mert így szoktuk.
Meg úgy, hogy a novemberi meg a júniusi edzőmeccseken (meg persze a nyári nemzetközi kupameccseken), mindig (legalábbis egy ideje) szenvedünk.
Miután megkaptuk azt a röhejes első gólt (bezzeg, ha mi rúgjuk, máshogy jellemezük…), de viszonylag hamar egyenlítettünk, utána nem sokkal kapufát is rúgtunk, ebből még egyből volt ziccerünk is, de az újabb magyar gól csak nem akart eljönni.
Pedig vártunk rá, mint a tél szerelmesei szoktak az első fagyos éjszakára, majd a szintén első, de inkább még csak kósza, magányos hópelyhekre, miközben arra is kellett figyelnünk, nehogy mi kapjunk még egyet.
Mert bizony Luxemburg, amelyik válogatott idén már vert meg Eb-résztvevőt (Albániát) és ad játékost a belga élvonalba, két játékosuk meg a francia élvonalbeli Metzben tolja, bizony a mi kapunk előtt többször zavart okozott.
Aztán öt és fél perccel a vége előtt kaptunk megint egy olyan gólt, amit (innentől kezdve fájdalmas, szurkolói sóhajtás következik – a szerk) „Biztos, hogy ilyet is csak mi tudunk kapni…”!
Aztán vége lett a meccsnek, és továbbra is Andorra jutott csak az eszünkbe.
A többit rábízzuk a szurkolói kommentekre!
Élő közvetítés a Luxemburg-Magyarországról - NB1.hu
Élő közvetítés a Luxemburg-Magyarországról
Luxemburg-Magyarország 2-1
Andorra!
Joggal juthatott eszébe minden magyarnak a Luxemburg elleni meccs közben. Az első kapott gól után meg pláne. A második után meg, „hagyjuk”…
Mert az van, ha mi rúgjuk, akkor el vagyunk ájulva, hogy mekkora istenek vagyunk (így gondoljuk és mondjuk ki magunkban, amikor szurkolunk), de ha velük csinálják ezt meg, akkor azonnal követeljük a miniszterelnök és a szövetségi kapitány távozását. És nemcsak most, hanem mindig! Amióta a foci létezik.
Mert így szoktuk.
Meg úgy, hogy a novemberi meg a júniusi edzőmeccseken (meg persze a nyári nemzetközi kupameccseken), mindig (legalábbis egy ideje) szenvedünk.
Miután megkaptuk azt a röhejes első gólt (bezzeg, ha mi rúgjuk, máshogy jellemezük…), de viszonylag hamar egyenlítettünk, utána nem sokkal kapufát is rúgtunk, ebből még egyből volt ziccerünk is, de az újabb magyar gól csak nem akart eljönni.
Pedig vártunk rá, mint a tél szerelmesei szoktak az első fagyos éjszakára, majd a szintén első, de inkább még csak kósza, magányos hópelyhekre, miközben arra is kellett figyelnünk, nehogy mi kapjunk még egyet.
Mert bizony Luxemburg, amelyik válogatott idén már vert meg Eb-résztvevőt (Albániát) és ad játékost a belga élvonalba, két játékosuk meg a francia élvonalbeli Metzben tolja, bizony a mi kapunk előtt többször zavart okozott.
Aztán öt és fél perccel a vége előtt kaptunk megint egy olyan gólt, amit (innentől kezdve fájdalmas, szurkolói sóhajtás következik – a szerk) „Biztos, hogy ilyet is csak mi tudunk kapni…”!
Aztán vége lett a meccsnek, és továbbra is Andorra jutott csak az eszünkbe.
A többit rábízzuk a szurkolói kommentekre!
Élő közvetítés a Luxemburg-Magyarországról - NB1.hu
Élő közvetítés a Luxemburg-Magyarországról