Bár sokan annak tartották, Tököli Attila nem érzi úgy, hogy kezelhetetlen játékos lett volna. Az NB I. többszörös gólkirálya – aki jelenleg a Paks másodedzője – ritkán ad interjút, az M4 Sport Játékoskijáró című műsorával azonban kivételt tett.
Sokak szerint az utóbbi évtized legtehetségesebb labdarúgója, mások inkább balhéira emlékeznek. Tököli Attila kétségtelenül a hazai labdarúgás elmúlt 20 évének egyik legnagyobb egyénisége és tehetsége. A ma már Csertői Aurél munkáját segítő „Töki” nem a szavak embere, sokkal inkább a labda közelében érzi jól magát. Ezért is tölti el boldogsággal, hogy Pakson immáron negyedik éve alkot remek párost az által Relinek becézett Csertői Auréllal.
„Hamar közös nevezőre jutottunk. Ő elmondta, hogy mi az elképzelése, én elég hamar tudtam ezzel azonosulni. Azt gondolom, hogy ez a titka az egésznek. Nem hiszem, hogy az elmúlt lassan négy év alatt előfordult volna, hogy nagyon máshogy láttuk volna a dolgokat. Szeretem a hangulatot és mindent, ami itt van. Azt gondolom, hogy senki nem tölt el ilyen hosszú időt egy helyen, ha nem érzi jól magát.”
Tököli játékosként kétszeres bajnok, háromszoros kupagyőztes és többszörös gólkirály. Pályafutásának egyik legmeghatározóbb időszaka a Ferencvároshoz köthető, a mai napig hiányzik neki az Albert Stadion különleges hangulata. „A Groupama és az Albert Stadion két külön fogalom. Én mindig szerettem azt, ha sokan vannak egy mérkőzésen, idegenben meg főleg azt, ha minket szidtak, mert az azt jelentette, hogy vezetünk vagy jó eredményünk van. Hazai pályán ezt azért nehezen viseli az ember, de az más történet...”
Tököli Attila ferencvárosi időszaka alatt rengeteg pozitív élményt gyűjtött: a mai napig a zöld-fehér szurkolók többsége nosztalgikusan gondol cseleire és góljaira. Azonban van egy dátum, amelyet soha nem fog elfelejteni: 2003. május 30., a nap, amikor a szurkolók egy csoportja saját játékosuk és csapatuk ellen fordult. „Nehéz róla beszélni a mai napig. Két héttel egy Magyar Kupa-győzelem után másodikak lettünk a bajnokságban, aztán történt, ami történt... Az érdekes ebben az, hogy a következő évben megnyertük a bajnokságot és a kupát is, aztán jött egy erőteljes böjt, és mégsem voltak annyira felháborodottak az emberek.”
Hiába a magyar szinten sikeres pályafutás, a szakértők szerint Tököli Attilában sokkal több rejlett. Ám a kissé öntörvényű egykori labdarúgó csak a meccseken villogott, az edzéseken már kevésbé volt lelkes. „Nem voltam egy edzésspíler, az biztos” – ismerte el a 41 éves excsatár.
Ennek ellenére nincs miért szégyenkeznie: magyar szinten rendkívül sikeres pályafutás az övé, így nem csoda, hogy érezhetően fáj neki: a mai fiatalok már nem nagyon emlékeznek az elmúlt évtized hazai sztárjaira. „Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy egy Détári Lajos ellen játszhattam az első mérkőzésemen, a mai játékosokból ez hiányzik egy kicsit, hogy a régebbi játékosokat ismerjék és tudják azt, hogy azért tudtak egyeneset rúgni a labdába.”
Hogy edzőként is emlékezetes eredményei lesznek-e, arra még maga sem tudja a választ, de túlzás lenne azt állítani, hogy a hírnév vagy a siker motiválná. „Nagyon sok szituáció van, amikor nem is mondhatod azt, amit gondolsz, mert nagyon sok mindenre figyelni kell. Ezt meg kell tanulni, ehhez pedig idő kell. Mi abban hiszünk, hogy csináljuk azt, amit elképzelünk, és ha egyszer észreveszik, észreveszik, ha nem veszik észre, akkor nem veszik észre, azzal már nem tudunk mit kezdeni.”
Tököli Attila pontosan ugyanolyan most, mint amilyen fénykorában volt: kicsit öntörvényű, kicsit túlságosan lezser, de mindenekelőtt egy igazi egyéniség, aki ha komolyan veszi a munkáját, akkor edzőként is maradandót alkothat.
Interjú a Fradi Tábor vezetőjével - a legjobbak akarnak lenni! - NB1.hu
Hamberger-interjú
