Gól és futball nem, sok minden más viszont volt a Megyeri úton szombaton
A zöldek a lilák ellen?!
Ja, nem, ez „csak” egy Újpest–Paks. Derbi majd a jövő héten.
Mit fanyalogsz? A „mumus” látogat a Megyeri útra. Ebből jó meccs lesz!
Aztán megérkeztünk.
Menten mellbevágott a „régi” Újpest-címer látványa. Több helyütt is, némileg érthetetlen, kevésbé avatott szemmel lehet, hogy már-már furcsa módon a stadionon kívül, az árusok termékein és belül, egy-egy táblán egyaránt. No meg a látvány: miközben a harmincas buszon az NB I-es kezdőcsapatokat kereste a Sportban egy borostás fiatal, a Türr István utcai ketrecben pedig a nála legfeljebb egy tízessel idősebb édesapa ívelt a gyermeke által őrzött kapuba – nem mellesleg egyébként hétágra sütött a nap –, a stadionban voltak vagy kétezren. Pedig a futball felénk a nemzeti sport, vagy mi. A Szuszában amúgy a régi emblémán kívül jól megfért egymás mellett az előző mezkészítő félig-meddig „ottfelejtett” táblája és az új sportszergyártó hirdetése is, melyet – ha itt szabad megjegyezni –, legyünk őszinték, viszonylag idétlenül ragasztottak a kispad tetejére.
Kétezer-negyvenhét a hivatalos nézőszám.
Ilyen előzmények után éppen kétezer-negyvenhét ember érezhette magát rútul átverve, becsapva, amikor az első félidőben az öltözőbe vonultak a felek. Hát ez meg mi volt? – kérdezték mellettem nem pont ilyen kifejezéssel élve olyan urak, akik jó eséllyel láttak még futballt a Megyeri úton. Felesleges felsorolni, hogy kiktől, miközben a szomszédságban ülők aktuálisan Simon Krisztiánt emlegetik, mint lehetséges „megváltót” no meg a Nebojsa Vignjevic édesanyját.
Krisztiánnal vagy vele, de ez nem futball volt. Vagy legalábbis nem élvonalbeli.
De sebaj, mert a „tűzijáték” a hajrára maradt; a feledhető folytatás során idővel jött Simon Krisztián, valamint két lesgól és több kapufa-szituáció is. Ekkor nagyjából három percig – lehet, csak kettő és fél volt az egész – azt érezhette a nagyérdemű: futballmeccsért fizetett. A valóságban azonban minden egyes jelenlévőnek lehetett valami komoly stiklije az előző életében, ugyanis 2017. október 14-én, szombaton tanúja volt annak, ami a Megyeri úton történt.
Kár kertelni: büntetés volt ez a kilencven plusz három perc.
Szerencsére a „csata” után volt, aki elmondja: a remi végeredményben igazságos eredmény, a derbi pedig egyelőre nem téma – profik vagyunk, majd jól átbeszéljük a szombati tanulságokat, aztán hétfőtől teljes erőbedobással a Ferencvárosra készülünk. Bejáratott panelek ezek.
Az a kétezer-negyvenhét szerencsétlen pedig, aki fizetett azért, hogy a válogatott Feröer elleni vergődése után a szombat délután pályán lévők még jobban „lehozzák az életről”, ha van esze, inkább megy majd legközelebb a Balatonhoz kirándulni, akármelyik aktuális hétvégi fesztiválra belakni vagy a Getafe–Real Madridot nézni a tévéből, csak ezt a semmit ne kelljen látni többet.
Amúgy is: ősz van, simán lehet, hogy legközelebb már hideg lesz. Akkor lehet, hogy még jobban ráfázunk.
Na, ugye: noha gól és futball az pont nem volt, sok minden más azért csak megmaradt szombatról, a Megyeri útról.
Hatos Szabocls
Nyert a bajnok, remekelt a DVTK, botlott a Vidi - NB1.hu
NB I-es eredmények