Magyar–portugál: Csak ne buzizzunk…

Böde Dániel szállóigévé lett félidei értékelése óta ismert, mit jelent, amikor egy csapat „nekiáll buzizni” (aki mégsem hallotta: a Fradi és a nemzeti válogatott közönségkedvenc Danija évekkel ezelőtt csapata, az ember- és gólelőnyben futballozó Ferencváros könnyelmű játéka miatt ragadtatta magát a fenti szóhasználatra).
A tavaly nyári Európa-bajnokság szép emlékű magyar-portugál csoportmeccse vagy a ma este, a Groupama Arénában világbajnoki selejtezőn egymásnak feszülő Portugália és Magyarország márciusi, esetleg az előző, 2009-es budapesti kvalifikációs mérkőzésén tapasztaltak után azonban az is széles körökben tudható: ha korunk egyik vitathatatlanul legjobb labdarúgója, Cristiano Ronaldo hazai csapattal találja szembe magát, akkor garantáltan megkapja a magáét. „Cristiano, homosexual…” – vitte hírünket a nem kifejezetten elmés rigmus Budapesttől Lisszabonig, amely már a válogatott csütörtöki, Lettország elleni találkozóján is felharsant. (Külön szégyenletes volt, amikor mindezt tavasszal egy Fehér Miklóst ábrázoló drapéria mögül sikerült előadni. Az egész ráadásul máig fellelhető az interneten.)
Persze, ameddig világ a világ, mindig minden tábor a rivális legjobbját fogja megtalálni, a lettek elleni – a 90 percen át kitartó fantasztikus szurkolás összképét pillanatok alatt lehúzó – „szösszenet” pedig már nyilvánvalóan a Ronaldo-várás része volt. Az sem nóvum, hogy a stadion nem színház, a lelátó népe pedig nem a körúti kávéházakból vagy polgári szalonokból érkezik, de könyörgöm: muszáj ezt? Felsorolni is felesleges, hogy a többszörös Aranylabdás, milliárdos CR7 többgyermekes édesapa, aki nemcsak a sportlapok, hanem a bulvármédia számára is állandó címlapsztorit szolgáltat, hiszen mióta közszereplő, megannyi – mondjuk úgy: dekoratív – hölgyeménnyel mutatkozott már. Ha már nagyon muszáj, tényleg nem lehetne legfeljebb egymás közt szidni?
Ne legyünk álszentek: aki járt már futballmeccsen, tudja, néha bizony előfordul, hogy az ember magáról megfeledkezve szitkozódik. Nincs is ezzel semmi baj, az viszont ismét sokat rontana az összképen, ha a látványos koreográfiával, várhatóan ismét önfeledt szurkolásra készülő magyar táborból vasárnap is felharsanna a szó nyersebb értelmében egyszerű kétszavas…
A megértéshez fontos felismerni, hogy bár a „mi focink” olyan, amilyen, nyomorúságaink legfőbb okozója akkor sem Ronaldo, ha tegyük fel úgy alakul, hogy nevezett a Feröer ellen néhány napja szerzett három gólja után az Üllői úton is betalál. Az Európa-bajnokkal szemben hazai pályán sem sokan mehetnek biztosra, ha viszont a csapatunk – Böde Dani után szabadon – „nekiáll buzizni”, az már egy másik történet.
Hatos Szabolcs
sportújságíró
A lettek elleni játékkal Portugália is meglephető - Interjú Lovrencsics Gergővel - NB1.hu
Az FTC játékosa a védők fáradtságát próbálta kihasználni