HozzászólásSzerző: Savaria1919 » 2022.04.27. 22:08
Kilátogattam a női kupadöntőre, ha már a Hali bejutott. Szürreális futballélmény volt, a végén keserű szájízzel.
Női focival eddig annyi élményem volt, hogy a suliban néha beszállt játszani egy-két csaj, akiknek illemből vagy egyéb indokból nem mondtunk nemet, hogy aztán a bokákra és egyéb testrészekre veszélyesebbek legyenek, mint a labdára. Látva, hogy a Hali most viszonylag sikeres, meg úgyse voltam már kb. fél éve meccsünkön, jó ötletnek tűnt kimenni.
Az MTK-pálya még a negyedik látogatás alkalmával is sokkoló, mintha egy nagy betoncsarnokban lenne az ember. Ezek a nagyméretű szürke felületek nyomasztó hatásúak, ráadásul a túloldalon csak a VIP-ben voltak nézők. Összesen négyszázan látogattak ki, Győrből és Szombathelyről is indultak különbuszok a klubok női szakosztályának tagjaival. Tőlünk a pesti haverok egy része és egy méltatlanul mellőzött ikonunk is tiszteletét tette. Győrből érkezett egy maroknyi tábor, húsz percenként elnyomtak egy kurvagyengét irányunkba, mire javasoltuk nekik, hogy bankoljanak a Quaestornál. A szurkolásban csatlakozott hozzánk az egyik játékosunk csávója és tesója, akik hoztak magukkal egy - elmondásuk szerint bebaszva vásárolt - dobot, az ott helyben költött dalokat azzal kísérték. Következzék ezekből egy csokorra való: "Ria-ria-Viktória!" "Lesz még Rohonc Magyarországé! "Hozzál sört, forralj bort, a Halinál nincs jobb csapat!" "Már minálunk babám, már minálunk babám, az jött a szokásba, nem kap ki a Hali, nem kap ki a Hali, a Magyar Kupába', elmegy a Herceg a szélen, beadja középre, oszt jön a Tücsi fejel, jön a Tücsi fejel a háló közepébe (erre még diósgyőri változatban emlékszem)." "Kék az ég, zöld a pálya, a Halinak nincsen párja"
Különben aranyos egy sport ez a női foci, akadnak csinos lányok, volt 1-2 szép csel, technikás megoldás, de nagyon más, mint a férfi futball. Az ETO végig kontrollálta a játékot, ritkán jutottunk el a kapujukig, mondjuk azzal az egy büntetővel megnyerhettük volna a meccset, de szokásunkhoz híven kihagytuk, a győriek meg éltek a nagy lehetőségükkel. Nem baj, dolgozunk tovább, a bajnokságban nem elérhetetlen a dobogó.
A keserű szájíz oka elsősorban nem a vereség volt, hanem a lefújás után maradtam még beszélgetni. Előbb a mellőzött közönségkedvencünkkel, aki több mint valószínű, hogy már profiként nem lép pályára. Másképp vélekedik bizonyos sportszakmai kérdésekben, mint a szakmai stáb, a vezetés pedig nem neki hisz, mert nem akarnak nagyban gondolkodni. Jó nekik a másodosztály középmezőnye, akiknek ez nem tetszik, mehetnek nyugodtan. Lásd: Schimmer, Halmosi, Király, Tóth, és a sort hosszan lehetne folytatni.
Az egyik kivezényelt akadémista leányzó megszólított, kérdezte, hogy a fiúk meccseire is szoktunk-e járni, majd mesélt az egykori osztálytársairól, akik ma kulcsemberei az együttesünknek. Az egyik nagyképű (ezt sejtettem), a másik idióta (ez kicsit meglepett), a harmadik emberileg normális (ez nagyon meglepett), a legnormálisabb viszont az volt, akit elengedtünk kölcsönbe Nyíregyházára. Továbbá említette, hogy az egyik csapattársát azért tették ki a keretből, mert kérte, hogy ma hadd ne kelljen jönnie Pestre, hétfőn érettségizik és szeretne tanulni. Hát most tanulhat...
Szóval: én nagyon bízom benne, hogy egyszer ezekről elkezdenek majd beszélni, és az illetékesek megfelelő módon felelősségre lesznek vonva. Addig zsákszámra öntjük a pénzt a feneketlen kútba, miközben romboljuk le azt, amit elődeink száz év alatt felépítettek.
Szombathely jobban szereti a Haladást, mert érzi, hogy szeretetével nem sztárokat és egyéneket támogat, hanem az eszményien tiszta amatőr sportszellemet.
Ez a tiszta sport a Haladás érdeme. A Haladás mindegyik játékosa él-hal az egyesületért, s a csapat minden mérkőzésén mindig megtesz mindent, ami tőle telik, akár az NB2-ben játszik, akár az NB1-ben. - Képes Sport 1940.
