A Honvéd edzője számon kéri a játékvezetőt
Elküldve: 2019.02.17. 13:09
Hiába kiabáltak a kispadról.
Vereséget szenvedett a Honvéd Miskolcon, méghozzá két volt kispesti remeklésének köszönhetően, de a 2-1-es zakó után joggal bosszankodott Supka Attila vezetőedző, mert sokkal többet is kihozhattak volna a találkozóból. Eleve azért, mert nagyon jól kezdte a csapata a mérkőzést, amit a vezetés megszerzése mellett a játékosai által bemutatott játék is bizonyított.
Nyilván az előbb felsoroltakra utalt a vezetőedző a mérkőzés utáni értékelése kezdetén: „Nagyon bosszús vagyok. Az első félidő úgy alakult, ahogy elterveztük, kontrolláltuk a meccset, birtokoltuk a labdát, nem voltak problémáink. A védekezés rendben volt, gólt lőttünk, és még több helyzetet alakítottunk ki.”
Fordulás után viszont olyan jelenetek játszódtak le a pályán, amit a kispesti szakvezető nem kért a játékosaitól, és ez, a jelek szerint, döntő tényező volt: „A második játékrészben visszavettük a védekezést, nem mentünk rá az ellenfélre, hiába kiabáltunk a kispadról, önkéntelenül is tartani akarták az eredményt.”
A futballban van egy mondás, mely szerint, amit a sors ad, azt vissza is veszi egyszer. Nos, a kispestiekkel elég hamar megtette, és erre szintén a vezetőedző hívta fel a figyelmet: „A múlt héten a PAFC ellen kaptunk, ma mi adtunk az ellenfélnek két gólt, ami azért bosszantó, mert ezen kívül még talán egy lövése volt a DVTK-nek, amit Gróf védett. Ilyen hibákat nem szabad elkövetni, a kapus nem rúghatja ki középre a labdát, majd egy 40 méteres felívelést nem tudott a védőnk tisztázni.”
Manapság már ritkaságszámba megy, nem csak magyar szinten, ha egy adott mérkőzés után nem kerül szóba a játékvezető ténykedése. Most sem maradhatott el a számonkérés: „És a végén nem kaptunk meg egy százszázalékos büntetőt, amikor Mezghranit kilökték a labda alól az ötösön, de még egyszer mondom, nem ezen múlt, ha ugyanazt játsszuk végig, mint az első félidőben, akkor megnyerjük a mérkőzést.”
Vereséget szenvedett a Honvéd Miskolcon, méghozzá két volt kispesti remeklésének köszönhetően, de a 2-1-es zakó után joggal bosszankodott Supka Attila vezetőedző, mert sokkal többet is kihozhattak volna a találkozóból. Eleve azért, mert nagyon jól kezdte a csapata a mérkőzést, amit a vezetés megszerzése mellett a játékosai által bemutatott játék is bizonyított.
Nyilván az előbb felsoroltakra utalt a vezetőedző a mérkőzés utáni értékelése kezdetén: „Nagyon bosszús vagyok. Az első félidő úgy alakult, ahogy elterveztük, kontrolláltuk a meccset, birtokoltuk a labdát, nem voltak problémáink. A védekezés rendben volt, gólt lőttünk, és még több helyzetet alakítottunk ki.”
Fordulás után viszont olyan jelenetek játszódtak le a pályán, amit a kispesti szakvezető nem kért a játékosaitól, és ez, a jelek szerint, döntő tényező volt: „A második játékrészben visszavettük a védekezést, nem mentünk rá az ellenfélre, hiába kiabáltunk a kispadról, önkéntelenül is tartani akarták az eredményt.”
A futballban van egy mondás, mely szerint, amit a sors ad, azt vissza is veszi egyszer. Nos, a kispestiekkel elég hamar megtette, és erre szintén a vezetőedző hívta fel a figyelmet: „A múlt héten a PAFC ellen kaptunk, ma mi adtunk az ellenfélnek két gólt, ami azért bosszantó, mert ezen kívül még talán egy lövése volt a DVTK-nek, amit Gróf védett. Ilyen hibákat nem szabad elkövetni, a kapus nem rúghatja ki középre a labdát, majd egy 40 méteres felívelést nem tudott a védőnk tisztázni.”
Manapság már ritkaságszámba megy, nem csak magyar szinten, ha egy adott mérkőzés után nem kerül szóba a játékvezető ténykedése. Most sem maradhatott el a számonkérés: „És a végén nem kaptunk meg egy százszázalékos büntetőt, amikor Mezghranit kilökték a labda alól az ötösön, de még egyszer mondom, nem ezen múlt, ha ugyanazt játsszuk végig, mint az első félidőben, akkor megnyerjük a mérkőzést.”