Angyalföld - és talán nem túlzás állítani, hogy a szervezett szurkolói szubkultúra - gyászba borult.
Tegnap óta az örök lelátókon szurkol a Sese, a Vasas valaha volt egyik legnagyobb szurkolója. Serfőző Andrásról tegnap személyes hangvételű írásban emlékeztünk meg, de az semmi ahhoz képest, ami tegnap történt a Fáy utcában.
null
null
Ultrák, szurkolók gyűltek össze, hogy fejet hajtsanak a Sese emléke előtt. De nemcsak angyalföldiek, hanem újpestiek és fradisták is ott voltak.
Mert a Sesét mindenki ismerte és mindenki tudta róla, hogy számára tényleg csak egy csapat létezik, és az, hogy mindenben segítse a családját és a barátait.
Harcedzett, meglett férfiemberek könnyei potyogtak, lányok, asszonyok zokogtak.
null
null
Mert egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a Vasas ezentúl úgy játsszon meccseket, hogy a Sese nincsen ott. A Sese, akinél ember nem hitt jobban abban, hogy a Vasas (újra NB I-es és) bajnok lesz.
Gusztustalan sorcsapás az életnek nevezett káprázattól, hogy soha nem élhette át a legnagyobb örömöt, mert ha volt valaki Angyalföldön, aki megérdemelte a hőn áhított aranyérmet, akkor az a Sese volt.
Az ultrák, akiknek a rivalizálása és a harca ezután is folytatódni fog, ismét bebizonyították, hogy a saját eszmerendszerük továbbra is sokkal fejlettebb szinten áll, mint az átlagos, hétköznapi társadalomé.
null
null
Az ő világuk zárt, harcokkal teli vadregényes romantika, de legalább a politikát sem engedik beférkőzni a soraik közé.
De ha kell, akkor azonnal egymás segítségére és támogatására sietnek.
A labdarúgás minden szinten rivalizálás, a szervezett szurkolói szubkultúra szabályai meg kőkemények, azaz nemesek.
null
null
Mindennél nemesebbé meg a riválisok (és a rivalizálások) teszik!
Mint tegnap este, most éppen a Fáy utcában!
Szurkolj tovább, drága Sese!
Továbbra is soha meg nem alkudva, örökkön örökké, az örök lelátók és idegenbeli túrák világában!
A képekért és a videóért hálás köszönet a mélyen gyászoló angyalföldieknek!