Orbán szelleme: a Fradi után a Vasas is várost kap
Elküldve: 2018.09.17. 10:27
„Remélem, megmondja a Viktornak, hogy úgyis bajnokok leszünk!”
Náluk többet senkinek nem hazudtak, náluk többet senkinek nem kellett csalódniuk (és bizony nem egyszer sírni a fájdalomtól), náluk többször senkinek nem kellett felállniuk a padlóról a magyar labdarúgásban.
A Vasas 1986-ban nyert utoljára valamit (Magyar Kupát) és 1977-ben volt utoljára bajnok. A bajok a kilencvenes években kezdődtek, fokozatosan nyelte el a klubot a kilátástalanság. Voltak bíztató periódusok, de a közvélemény tagjainak a bukdácsolások, az átmeneti megszűnés, a kiesések és egyéb katasztrófák jutnak az eszükbe a Vasasról. A piros-kékek most is a másodosztályban szenvednek, éppen olyan periódusban vannak, hogy akármit csinálnak, úgysem nyernek.
A legtöbb Vasas-szurkoló már nemcsak arról mondott le, hogy a Vasas az idei bajnokságban kiharcolja, hogy visszakerüljön az NB I-be, hanem arról is, hogy ez valaha bekövetkezik. Elkeseredettek, dühösek, kilátástalanok. Ám az, hogy most már tényleg lassan elkészül az új Illovszky Rudolf Stadion, némi reménnyel tölti el őket.
A Vasas valaha volt legnagyobb legendájáról elnevezett aréna az utóbbi évtizedekben az ellenfél szurkolói által ugyanolyan kegyetlen gúnyolódásoknak volt kitéve, mint maga a klub, de a pokoli megpróbáltatások ellenére sokaknak mégis a világ legszebb és legnagyobb stadionja volt, és sokan már elképzelték, hogy az új aréna is ilyen lesz.
És erről a hozzáállásról az nb1.hu is meggyőződhetett tegnap.
Jó pár nappal ezelőtt kaptam a megtisztelő meghívót a Vasas Szurkolói Klub elnökétől (akiről tudni kell, hogy néha kegyetlen, ölre menő vitáim voltak – és még lesznek is szerintem – vele a Vasasról), az épülő stadion bejárásáról.
A szurkolók az anyaegyesület, Vasas SC-vel karöltve szervezték meg a „kirándulást”, több turnusban. Elöljáróban elmondható, hogy a létesítményre már most sem lehet ráismerni.
A vendégszurkolók most is ugyanott mehetnek majd be, mint eddig, ami továbbra is azért parádés, mert onnan 2-300 méterre van a hazai ultrák törzskocsmája…
A stadionban megszűnik a futópálya, csak ülőhelyek lesznek, a hazai ultrák pedig az északi oldalra, a kapu mögé kerülnek. A túra során egyébként – előtte ismételten meghallgattuk azokat a biztonsági előírásokat, amiket napokkal korábban írásban is mindenki megkapott – éppen a keleti lelátóra érkeztünk fel először. És amikor ide felértünk, több ok miatt is lemerevedtek a szurkolók.
Ez volt az a lelátórész, ahonnan az évtizedek során, a leghangosabban, a leglelkesebben bíztatták a Vasast. Mikor mondtam a mellettem álló drukkereknek, hogy a leglegendásabb angyalföldi anyázásoknak is ez a terület volt a szakrális központja, mindenki helyeselt, majd múltba révedővé váltak a tekintetek. Sok nagy meccs, sok szurkolás jutott mindenkinek az eszébe, és bizony olyan sikerek, amikre lehet, hogy az angyalföldieken kívül már tényleg senki nem emlékszik. Ám a múltból hamar a jelenbe vagy inkább a jövőbe érkeztek az elmélkedések, amint valaki nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy „leszurkolunk mindenkit!”.
És ez a kijelentés Nemcsák Károly színművésznek, Orbán Viktor egyik legjobb barátjának is elnyerte a tetszését, mert bizony a Vasas egyik legfontosabb szurkolója sem hagyhatta ki a túrát, akárcsak Váry Marci, a Kiss Forever Band egyik ikonja.
Azon egyáltalán nem lepődtem, meg, hogy ott volt Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke is. Sokszor nem tetszik a szurkolóknak, ha egy klub alkalmazottja nem az adott klub szurkolója (nekik a hovatartozás számít először, csak utána a teljesítmény), ám Markovitsról, ha létezik ordas hazugság, akkor az az, hogy nem szereti a Vasast. Az nb1.hu-nak, akárcsak a VKSZ elnökével, szintén örökké emlékezetes vitái voltak, így ezt a kijelentést is nyugodt lelkiismerettel „tétettük közhírré”.
A túra során bejártuk a létesítmény több részét, a műszaki tudnivalókról azért nem tudok részletesen, szakszerűen írni, mert ha azon múlna az életem, hogy különböztessek meg egy kalapácsot egy csavarhúzótól, akkor azonnal bérelt helyem lenne a Trónok harcában a lenyűgöző és legyőzhetetlen Éjkirály seregében…
A lényeg annyi, hogy nagyjából 5100-an férnek majd be az új Illovszky Rudolf Stadionba. VIP-részek kicsiben olyanok, mint a Groupama Arénában, a belső terek és az öltözők modernek lesznek (minden játékosnak külön konnektora lesz, hogy tudja tölteni a telefonját), a stadion nem lesz teljesen zárt, hogy állandóan járja át a levegő a játékteret, ami azért fontos, mert a berekedt hőség miatt akár 50 foknál is melegebb lehet nyári napokon a talaj közelében. Az meg nem jó… Az meg szintén remek, hogy a büfék fent lesznek a lelátókon, így sorban állás közben is lehet látni a meccseket.
A létesítménynek lesznek reflektorai is, és ami még nagyon fontos, a VIP-páholy mostantól a pályára néz majd, mert valami egészen különös tervezői meglátás miatt az előzőt úgy építették meg a kilencvenes évek elején, hogy a parkolóra lehetett rálátni…
És akkor itt jön képbe Orbán Viktor.
Amikor megjelentek az első hírek, majd beindultak a munkálatok, rengeteg Vasas-szurkoló állította azt (szóban, kommentekben egyaránt), hogy a Vasas úgysem kapja majd meg a stadionját, mert Orbán utálja a klubot, ezért csak le lesz bontva a régi létesítmény… Mint a cikk elején felvezettük, a Vasas szurkolói, a rengeteg hazugság, kudarc és egyéb okok miatt, már mindenkitől és mindentől elkezdték félteni szeretett klubjukat. Ami érthető!
Ezzel szemben viszont az van, hogy a tervek szerint márciusra, a klub születésnapjára, kész lehet a létesítmény úgy, hogy azt már a drukkerek is birtokba vehetik (elméletileg március végétől már az Újpest is Angyalföldön játssza majd a meccseit). Továbbá elfogadták a szurkolók észrevételét, kérését is a legmagasabb szinteken, hogy a stadion, utcára néző homlokzatára Illovszky Rudolf neve mellé a klub teljes neve is kiírásra kerüljön. Ez sokaknak nem nagy hír, de az angyalföldieknek igen, hiszen több fronton, továbbra is láthatóak lesznek a klub szimbólumai.
Mégpedig azért, mert a stadion megépítésével még nem fejeződnek be a munkálatok. A magyar állam ugyanis visszavásárolta azt a földterületet, melyen egy kétes hírű kínai piac üzemelt, ahol csak az atombombát nem lehetett beszerezni illegálisan.
És ezen a területen kezdik majd el tovább építeni a Vasas Várost. A stadion és az elkészülő edzőpályák mellett (hogy egy vagy kettő lesz, még kérdés), a már meglévő műfüves pályák, a kézilabdacsarnok és a birkózó-létesítmény mellé további sportberuházások lesznek. A kínai piac előtt azon a területen uszoda, további pályák és minden egyéb is volt, mely a sportolók és a szurkolók rendelkezésére állt. A tervek szerint a fejlesztések után visszaáll a régi rend. Ám azt tudni kell, hogy ez nem holnapra fog megvalósulni, ám úgy tudjuk, akárcsak a szurkolók kéréseit, ezt az elképzelést is jóváhagyták már a legmagasabb szinteken. Ami azt jelenti, hogy idővel újra normális klubépülete lehet a piros-kék egyletnek…
Mivel az utolsó turnussal vettünk részt a túrán, gyakorlatilag nem kellett arra figyelni, hogy mikor megyünk ki a területről. Amint a hivatalos program véget ért (a gyülekezőpontnál mindenki szép emlékplakettet kapott ajándékba) megváltozott a csoport elrendeződése. A beszélgetések abbamaradtak, mert mindenki inkább csak csendben állt és különböző helyekre sétált. Volt, aki oda, ahonnan majd szurkolni fog, de a tábor korábbi helyénél, befelé és kifelé is többen elidőztek, nagyon hosszú percekre.
Így tett Nemcsák Károly is, aki a legtermészetesebb módon viselkedett végig, mindenkinek, minden kérdésre válaszolt, arról nem beszélve, hogy a kivitelezőknek és az elnöknek is előremutató kérdéseket tett fel.
Ahogy éppen azon tűnődtem, hogy a színművész az orgánuma és nem a habitusa (ez fontos!) miatt, akár a Vasas Tábor előénekese is lehetne, mellém lépett egy szurkoló és csak ennyit mondott:
„Remélem, megmondja a Viktornak, hogy úgyis bajnokok leszünk!”
Náluk többet senkinek nem hazudtak, náluk többet senkinek nem kellett csalódniuk (és bizony nem egyszer sírni a fájdalomtól), náluk többször senkinek nem kellett felállniuk a padlóról a magyar labdarúgásban.
A Vasas 1986-ban nyert utoljára valamit (Magyar Kupát) és 1977-ben volt utoljára bajnok. A bajok a kilencvenes években kezdődtek, fokozatosan nyelte el a klubot a kilátástalanság. Voltak bíztató periódusok, de a közvélemény tagjainak a bukdácsolások, az átmeneti megszűnés, a kiesések és egyéb katasztrófák jutnak az eszükbe a Vasasról. A piros-kékek most is a másodosztályban szenvednek, éppen olyan periódusban vannak, hogy akármit csinálnak, úgysem nyernek.
A legtöbb Vasas-szurkoló már nemcsak arról mondott le, hogy a Vasas az idei bajnokságban kiharcolja, hogy visszakerüljön az NB I-be, hanem arról is, hogy ez valaha bekövetkezik. Elkeseredettek, dühösek, kilátástalanok. Ám az, hogy most már tényleg lassan elkészül az új Illovszky Rudolf Stadion, némi reménnyel tölti el őket.
A Vasas valaha volt legnagyobb legendájáról elnevezett aréna az utóbbi évtizedekben az ellenfél szurkolói által ugyanolyan kegyetlen gúnyolódásoknak volt kitéve, mint maga a klub, de a pokoli megpróbáltatások ellenére sokaknak mégis a világ legszebb és legnagyobb stadionja volt, és sokan már elképzelték, hogy az új aréna is ilyen lesz.
És erről a hozzáállásról az nb1.hu is meggyőződhetett tegnap.
Jó pár nappal ezelőtt kaptam a megtisztelő meghívót a Vasas Szurkolói Klub elnökétől (akiről tudni kell, hogy néha kegyetlen, ölre menő vitáim voltak – és még lesznek is szerintem – vele a Vasasról), az épülő stadion bejárásáról.
A szurkolók az anyaegyesület, Vasas SC-vel karöltve szervezték meg a „kirándulást”, több turnusban. Elöljáróban elmondható, hogy a létesítményre már most sem lehet ráismerni.
A vendégszurkolók most is ugyanott mehetnek majd be, mint eddig, ami továbbra is azért parádés, mert onnan 2-300 méterre van a hazai ultrák törzskocsmája…
A stadionban megszűnik a futópálya, csak ülőhelyek lesznek, a hazai ultrák pedig az északi oldalra, a kapu mögé kerülnek. A túra során egyébként – előtte ismételten meghallgattuk azokat a biztonsági előírásokat, amiket napokkal korábban írásban is mindenki megkapott – éppen a keleti lelátóra érkeztünk fel először. És amikor ide felértünk, több ok miatt is lemerevedtek a szurkolók.
Ez volt az a lelátórész, ahonnan az évtizedek során, a leghangosabban, a leglelkesebben bíztatták a Vasast. Mikor mondtam a mellettem álló drukkereknek, hogy a leglegendásabb angyalföldi anyázásoknak is ez a terület volt a szakrális központja, mindenki helyeselt, majd múltba révedővé váltak a tekintetek. Sok nagy meccs, sok szurkolás jutott mindenkinek az eszébe, és bizony olyan sikerek, amikre lehet, hogy az angyalföldieken kívül már tényleg senki nem emlékszik. Ám a múltból hamar a jelenbe vagy inkább a jövőbe érkeztek az elmélkedések, amint valaki nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy „leszurkolunk mindenkit!”.
És ez a kijelentés Nemcsák Károly színművésznek, Orbán Viktor egyik legjobb barátjának is elnyerte a tetszését, mert bizony a Vasas egyik legfontosabb szurkolója sem hagyhatta ki a túrát, akárcsak Váry Marci, a Kiss Forever Band egyik ikonja.
Azon egyáltalán nem lepődtem, meg, hogy ott volt Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke is. Sokszor nem tetszik a szurkolóknak, ha egy klub alkalmazottja nem az adott klub szurkolója (nekik a hovatartozás számít először, csak utána a teljesítmény), ám Markovitsról, ha létezik ordas hazugság, akkor az az, hogy nem szereti a Vasast. Az nb1.hu-nak, akárcsak a VKSZ elnökével, szintén örökké emlékezetes vitái voltak, így ezt a kijelentést is nyugodt lelkiismerettel „tétettük közhírré”.
A túra során bejártuk a létesítmény több részét, a műszaki tudnivalókról azért nem tudok részletesen, szakszerűen írni, mert ha azon múlna az életem, hogy különböztessek meg egy kalapácsot egy csavarhúzótól, akkor azonnal bérelt helyem lenne a Trónok harcában a lenyűgöző és legyőzhetetlen Éjkirály seregében…
null
null
A lényeg annyi, hogy nagyjából 5100-an férnek majd be az új Illovszky Rudolf Stadionba. VIP-részek kicsiben olyanok, mint a Groupama Arénában, a belső terek és az öltözők modernek lesznek (minden játékosnak külön konnektora lesz, hogy tudja tölteni a telefonját), a stadion nem lesz teljesen zárt, hogy állandóan járja át a levegő a játékteret, ami azért fontos, mert a berekedt hőség miatt akár 50 foknál is melegebb lehet nyári napokon a talaj közelében. Az meg nem jó… Az meg szintén remek, hogy a büfék fent lesznek a lelátókon, így sorban állás közben is lehet látni a meccseket.
A létesítménynek lesznek reflektorai is, és ami még nagyon fontos, a VIP-páholy mostantól a pályára néz majd, mert valami egészen különös tervezői meglátás miatt az előzőt úgy építették meg a kilencvenes évek elején, hogy a parkolóra lehetett rálátni…
És akkor itt jön képbe Orbán Viktor.
Amikor megjelentek az első hírek, majd beindultak a munkálatok, rengeteg Vasas-szurkoló állította azt (szóban, kommentekben egyaránt), hogy a Vasas úgysem kapja majd meg a stadionját, mert Orbán utálja a klubot, ezért csak le lesz bontva a régi létesítmény… Mint a cikk elején felvezettük, a Vasas szurkolói, a rengeteg hazugság, kudarc és egyéb okok miatt, már mindenkitől és mindentől elkezdték félteni szeretett klubjukat. Ami érthető!
Ezzel szemben viszont az van, hogy a tervek szerint márciusra, a klub születésnapjára, kész lehet a létesítmény úgy, hogy azt már a drukkerek is birtokba vehetik (elméletileg március végétől már az Újpest is Angyalföldön játssza majd a meccseit). Továbbá elfogadták a szurkolók észrevételét, kérését is a legmagasabb szinteken, hogy a stadion, utcára néző homlokzatára Illovszky Rudolf neve mellé a klub teljes neve is kiírásra kerüljön. Ez sokaknak nem nagy hír, de az angyalföldieknek igen, hiszen több fronton, továbbra is láthatóak lesznek a klub szimbólumai.
Mégpedig azért, mert a stadion megépítésével még nem fejeződnek be a munkálatok. A magyar állam ugyanis visszavásárolta azt a földterületet, melyen egy kétes hírű kínai piac üzemelt, ahol csak az atombombát nem lehetett beszerezni illegálisan.
És ezen a területen kezdik majd el tovább építeni a Vasas Várost. A stadion és az elkészülő edzőpályák mellett (hogy egy vagy kettő lesz, még kérdés), a már meglévő műfüves pályák, a kézilabdacsarnok és a birkózó-létesítmény mellé további sportberuházások lesznek. A kínai piac előtt azon a területen uszoda, további pályák és minden egyéb is volt, mely a sportolók és a szurkolók rendelkezésére állt. A tervek szerint a fejlesztések után visszaáll a régi rend. Ám azt tudni kell, hogy ez nem holnapra fog megvalósulni, ám úgy tudjuk, akárcsak a szurkolók kéréseit, ezt az elképzelést is jóváhagyták már a legmagasabb szinteken. Ami azt jelenti, hogy idővel újra normális klubépülete lehet a piros-kék egyletnek…
Mivel az utolsó turnussal vettünk részt a túrán, gyakorlatilag nem kellett arra figyelni, hogy mikor megyünk ki a területről. Amint a hivatalos program véget ért (a gyülekezőpontnál mindenki szép emlékplakettet kapott ajándékba) megváltozott a csoport elrendeződése. A beszélgetések abbamaradtak, mert mindenki inkább csak csendben állt és különböző helyekre sétált. Volt, aki oda, ahonnan majd szurkolni fog, de a tábor korábbi helyénél, befelé és kifelé is többen elidőztek, nagyon hosszú percekre.
Így tett Nemcsák Károly is, aki a legtermészetesebb módon viselkedett végig, mindenkinek, minden kérdésre válaszolt, arról nem beszélve, hogy a kivitelezőknek és az elnöknek is előremutató kérdéseket tett fel.
Ahogy éppen azon tűnődtem, hogy a színművész az orgánuma és nem a habitusa (ez fontos!) miatt, akár a Vasas Tábor előénekese is lehetne, mellém lépett egy szurkoló és csak ennyit mondott:
„Remélem, megmondja a Viktornak, hogy úgyis bajnokok leszünk!”
