nyúl írta:Savaria1919 írta:Most volt a 15. évfordulója a Megyeri úti 6-0-nak. Akkor még magyarok játszották a vezető szerepet mindkét csapatban és a kispadon is, nem volt VAR és a mezőny egyik legmagasabban jegyzett légiósának kiállítását alighanem visszanézné a rendszer. Az akkor látott szurkolói rendbontások sem jellemzőek már.
Azóta az Újpest két bajnokin tudta hazai környezetben legyőzni a Fradit. Előbbi azóta összesen négy kupát nyert (három MK és egy szuperkupa) és egyszer bronzérmes lett, tétmeccsen fogadhatta a Sevillát. A Ferencváros annak az idénynek a végén bronzérmes lett Prukner László irányításával, és kiléphetett a nemzetközi porondra. Détári Lajos 2011-12-es regnálása óta magyar edző csak megbízottként ült az FTC kispadján, amely 2016-ban és 2019 óta évről évre bajnok, és állandó nemzetközi szereplővé nőtte ki magát, mostanra tavasszal is versenyben marad a sorozatban. A Fradi új stadiont kapott, Újpestre némi ráncfelvarrás meg egy ígéret jutott.
Egy régi korszak végnapjait idézte ez a meccs, meg ezek az évek is, a lepusztult infrastruktúrával, a hamar véget érő nemzetközi kalandokkal, a YouTube-videók alapján igazolt légiósokkal. Nem volt névre szóló jegyértékesítés és vénaszkenner sem, még tizenhat csapat küzdött egymással harminc fordulón keresztül, léteztek vidéki rangadók, meg valódi középcsapatok. Az igazi Legendák már rég kikoptak, ikonok és korszakos kedvencek azért még maradtak hírmondónak a csapatokban. A másodvonalból üde színfoltok jutottak fel, a két liga között nem volt hatalmas a szakadék. Szerethetőbb világ volt, de lehet azért, mert akkor még létezett a Haladás. Mi több, Csertői Aurél távozását követően jött Aczél Zoltán és sorozatban nyolc hazai meccset nyertünk meg, 5-6000-es nézőszámmal a régi Rohonci úton.
Emlékezetes meccs volt, bár nem jó.
Nekem erről a napról mindig az ikertornyok jutnak eszembe. Ahogy az Egyetem téren egy oszlop árnyékában pusmognak a barátaim gondterhelt arccal, majd odaérek, és rám néznek kémlelve, tudom-e. Nem tudtam. De akadt egy cinikus is (azóta borkereskedő), aki odavetette: "legalább megmozdul a tőzsde".
9 évvel később aznap a Ferencváros ugyan nagyon megégett, de a magyar ikertornyok közül csak ő maradt állva. Ma már tudjuk, kb. évtizede nincs ilyen rangadó. Nemcsak az eredménysor világrekord-gyanús egyoldalúsága miatt, hanem azért is, mert átlag 18 külföldivel átélhetetlen.
"Szerethető". Mondanám, akkor voltunk fiatalok, de én már elmúltam 30 akkor is és az életem éppen (vagy akkor sem) volt örömünnep. A Loki túl volt egy olyan idényen, amelyikben minden hazai kiírást megnyert, és bejutott a BL-csoportkörbe. De nem jelentett annyit, mint Márton Pista gólja a Veszprém ellen, amikor osztályozóra mentettünk egy olyan idényt, amiben 20 gólt szereztünk. S bocs, így a Haladás esett ki. Ez 90-ben volt. A kapu mögött álltam, mellettem a 11 éves Bernáth Csaba zsebrádión hallgatta a Körkapcsolást.
Ma sterilebb. De nem olyan baj, hogy a piszoárban nem ér bokáig a létyó vagy nagyobb szökkenésre nem válnak le betondarabok a lábunk alatt. Vagy nincs erdőből dobálás, vízágyú elöl futás.
Középosztályosodott a foci annak minden előnyével és hátrányával.
Sterilebb, ez jó szó. És valahogy egyre több mindennel kapcsolatban érzem ezt, nekem például a Balaton is sterilebb lett, mint amilyen tizenöt éve volt.
