Játszik-e végre Nagy Ádám? Elmarad a Roma meccse

[nyúl]

Nem hiszem, hogy fizikai képességbeli hiányosságai lennének egy labdarúgónak, amelyik kitűnően (Serie A) szerel, majd képes pontos passzokat adni (passzrobot). Inkább a mentális képességei között érdemes keresni a fejlődés megrekedését - ezeket pedig nehezen lehet függetleníteni a lelki tényezőktől.

A foci nagy része tanulható, s ami ilyen benne, azt körülbelül tudja is a posztján. De szalagmunkás, aki mindig ugyanazt szereli össze. Azt nem tudja, amihez invenció kell. Amit azzal a közhellyel próbálnék leírni: tehetség.

Ez már nagyon a behavioristák korai irányzatának megközelítésével rokon. Watson mondta, hogy "Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket s az általam megjelölt környezetet felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerűen kiválasztva olyan szakembert nevelek belőle, amilyet csak akartok - orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt, s akár koldust vagy tolvajt is, függetlenül elődei tehetségétől, hajlamaitól, képességeitől, foglalkozásától, s fajától".

Szerintem tehetség nélkül még az NB1-be is nehézkes eljutni, nem hogy a válogatottba vagy az olasz élvonalba.

Igazad lehet. Bár a tehetség definíciós kérdés. Nálam eleme a kreativitás.

[Norby]

Nem hiszem, hogy fizikai képességbeli hiányosságai lennének egy labdarúgónak, amelyik kitűnően (Serie A) szerel, majd képes pontos passzokat adni (passzrobot). Inkább a mentális képességei között érdemes keresni a fejlődés megrekedését - ezeket pedig nehezen lehet függetleníteni a lelki tényezőktől.

A foci nagy része tanulható, s ami ilyen benne, azt körülbelül tudja is a posztján. De szalagmunkás, aki mindig ugyanazt szereli össze. Azt nem tudja, amihez invenció kell. Amit azzal a közhellyel próbálnék leírni: tehetség.

Ez már nagyon a behavioristák korai irányzatának megközelítésével rokon. Watson mondta, hogy "Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket s az általam megjelölt környezetet felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerűen kiválasztva olyan szakembert nevelek belőle, amilyet csak akartok - orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt, s akár koldust vagy tolvajt is, függetlenül elődei tehetségétől, hajlamaitól, képességeitől, foglalkozásától, s fajától".

Szerintem tehetség nélkül még az NB1-be is nehézkes eljutni, nem hogy a válogatottba vagy az olasz élvonalba.

Épp ezt a képzést nem kapta meg. Ennek hiányosságai láthatóak. Ez képességbeli hiány, nem motiváció.

De a korábbi munkás példádhoz: Egy szervizben két fázisban javítanak. Vannak az elektronikai szakemberek, akik javítják a panelt. És vannak akik a megjavított panelt beleszerelik a készülékben. Abban igazad van, hogy aki beszereli a panelt, azt a pénz motiválja. Abban is igazad van, hogy X idő múlva beleunhat. Nevezheted akár kudarckerülésnek is. De nincs az a motiváció amivel a panelokat javítani fogja tudni. Mivel nincs meg hozzá a képessége.

[Vénaszkenner]

Ha nem lett volna motiváció, akkor az eltanácsolás után hagyta volna az egészet a francba.

Így van.

Egydimenziós konstruktumként kezelitek a motivációt, miközben nem az. Vegyünk például egy átlagembert, aki jórészt a havi jussáért jár be dolgozni. Egydimenziós konstruktumként kezelve a motivációt azt mondhatjuk, hogy az alany motivált a munkavégzésre: a pénz motiválja. Öt éve gyanazt a munkát csinálja, utálja, gondok vannak vele. A munkáltató azt mondja e róla, hogy motivált? Nem igazán. Ez azért van, mert a motiváció egyik kétdimenziós tengelyén (extrinzik-intrinzik) szélsőségesen elcsúszott az extrinzik irányba. Ugyanakkor például a teljesítménymotiváció kudarckerülés dimenziója mentén magas szinten áll, miközben a sikerorientáció szintje meglehetősen alacsony.

A motivációnak vannak továbbá affektív és kognitív összetevői is. Ádám például kognitív - vagy tudatos szinten - szinten kifejezetten motiváltnak tűnik: tudatosan végzi a dolgát, építi a karrierjét. Ugyanakkor ez a motiváció nem tűnik internalizálódottnak, ami megmutatkozik a motiváció affektív (érzelmi, tudattalan) dimenziójában, ahol is azt látjuk, hogy kudarcok esetén rendre elbizonytalanodik, és a feladás felé orientálódik. Ugyanakkor mivel kognitíve motiválható, sikerült megtartani a pályán, de az affektív tényezők folyamatosan dolgoznak a háttérben - ezek mutatkoznak meg a teljesítménymotivációjában. Teljesen megszokott motiváció konstelláció ez a bizonytalan önértékelésű, magas intellektusú egyének között.

Hát itt szerintem alulértékeled az externális faktoroknak a befolyását. Mert ha azt nézzük, hogy kondicionálisan megüti a Serie A-szintet, és fizikai paraméterei alapján, illetve testsúlykilógrammilag, felnőtt a bolognai alakulat nivójához, akkor az alapvető pszichiai képességei sem lehetnek rosszak. Ugye Jung mondta egyszer, hogy összetartozik, ami összenő, és összenő, ami összetartozik (zseniális egyébként ez a mondat). Így én azt gondolom, hogy hamarosan mentálisan is versenyképes lesz Itáliában. De, mint említettem, itt rendkívül nagy befolyása van az externális faktoroknak. Tehát Ádámnak lehet új élettársat vagy háziállatot kell szereznie. De azt is tudom elképzelni, hogy mindez, vagyis a jelenlegi állapota, egy gyerekkori traumáig vezethető vissza - példának okáért egy edzéstáborban előforduló fenékbe dugott üveg; ilyet más, hasonló esetekről is ismerünk. Természetesen, ahhoz hogy ez kiderüljön, illetve hogy ki tudjam ezt asszertíven kijelenteni, vizsgálnom kell még pár televíziós interjút vele.

[Reginald McFreez]

Így van.

Egydimenziós konstruktumként kezelitek a motivációt, miközben nem az. Vegyünk például egy átlagembert, aki jórészt a havi jussáért jár be dolgozni. Egydimenziós konstruktumként kezelve a motivációt azt mondhatjuk, hogy az alany motivált a munkavégzésre: a pénz motiválja. Öt éve gyanazt a munkát csinálja, utálja, gondok vannak vele. A munkáltató azt mondja e róla, hogy motivált? Nem igazán. Ez azért van, mert a motiváció egyik kétdimenziós tengelyén (extrinzik-intrinzik) szélsőségesen elcsúszott az extrinzik irányba. Ugyanakkor például a teljesítménymotiváció kudarckerülés dimenziója mentén magas szinten áll, miközben a sikerorientáció szintje meglehetősen alacsony.

A motivációnak vannak továbbá affektív és kognitív összetevői is. Ádám például kognitív - vagy tudatos szinten - szinten kifejezetten motiváltnak tűnik: tudatosan végzi a dolgát, építi a karrierjét. Ugyanakkor ez a motiváció nem tűnik internalizálódottnak, ami megmutatkozik a motiváció affektív (érzelmi, tudattalan) dimenziójában, ahol is azt látjuk, hogy kudarcok esetén rendre elbizonytalanodik, és a feladás felé orientálódik. Ugyanakkor mivel kognitíve motiválható, sikerült megtartani a pályán, de az affektív tényezők folyamatosan dolgoznak a háttérben - ezek mutatkoznak meg a teljesítménymotivációjában. Teljesen megszokott motiváció konstelláció ez a bizonytalan önértékelésű, magas intellektusú egyének között.

Hát itt szerintem alulértékeled az externális faktoroknak a befolyását. Mert ha azt nézzük, hogy kondicionálisan megüti a Serie A-szintet, és fizikai paraméterei alapján, illetve testsúlykilógrammilag, felnőtt a bolognai alakulat nivójához, akkor az alapvető pszichiai képességei sem lehetnek rosszak. Ugye Jung mondta egyszer, hogy összetartozik, ami összenő, és összenő, ami összetartozik (zseniális egyébként ez a mondat). Így én azt gondolom, hogy hamarosan mentálisan is versenyképes lesz Itáliában. De, mint említettem, itt rendkívül nagy befolyása van az externális faktoroknak. Tehát Ádámnak lehet új élettársat vagy háziállatot kell szereznie. De azt is tudom elképzelni, hogy mindez, vagyis a jelenlegi állapota, egy gyerekkori traumáig vezethető vissza - példának okáért egy edzéstáborban előforduló fenékbe dugott üveg; ilyet más, hasonló esetekről is ismerünk. Természetesen, ahhoz hogy ez kiderüljön, illetve hogy ki tudjam ezt asszertíven kijelenteni, vizsgálnom kell még pár televíziós interjút vele.

Köcsög. :) Amúgy az alapvető mentális képességei szerintem sem rosszak.

[Reginald McFreez]

A foci nagy része tanulható, s ami ilyen benne, azt körülbelül tudja is a posztján. De szalagmunkás, aki mindig ugyanazt szereli össze. Azt nem tudja, amihez invenció kell. Amit azzal a közhellyel próbálnék leírni: tehetség.

Ez már nagyon a behavioristák korai irányzatának megközelítésével rokon. Watson mondta, hogy "Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket s az általam megjelölt környezetet felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerűen kiválasztva olyan szakembert nevelek belőle, amilyet csak akartok - orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt, s akár koldust vagy tolvajt is, függetlenül elődei tehetségétől, hajlamaitól, képességeitől, foglalkozásától, s fajától".

Szerintem tehetség nélkül még az NB1-be is nehézkes eljutni, nem hogy a válogatottba vagy az olasz élvonalba.

Épp ezt a képzést nem kapta meg. Ennek hiányosságai láthatóak. Ez képességbeli hiány, nem motiváció.

De a korábbi munkás példádhoz: Egy szervizben két fázisban javítanak. Vannak az elektronikai szakemberek, akik javítják a panelt. És vannak akik a megjavított panelt beleszerelik a készülékben. Abban igazad van, hogy aki beszereli a panelt, azt a pénz motiválja. Abban is igazad van, hogy X idő múlva beleunhat. Nevezheted akár kudarckerülésnek is. De nincs az a motiváció amivel a panelokat javítani fogja tudni. Mivel nincs meg hozzá a képessége.

Pontosítanék. Nincs meg az a képessége, mellyel a paneleket javítani tudná. És nincs meg benne a motiváció, hogy ezeket a képességeket megszerezze. Ennek a motivációnak lehetnek kognitív összetevői (nincsenek meg az intellektuális feltételei a képesség megszerzésének), és lehetnek affektív összetevői (nem hiszi, hogy ezeket a képességeket képes lesz megszerezni).

Belefűzve nyúl megjegyzését, mely szerint kreativitásbeli deficittel bír, azt kell mondjam, igazad van, amikor azt mondod, hogy képességbeli hiányosságai vannak nagynak. A képességek azonban fejleszthetőek. Nem azt mondom, hogy valaha Zidane lehet belőle, de pl. a kreativitás mint képesség, fejleszthető, előhívható. Kérdés, hogy milyen erősek a motívumai azzal kapcsolatban, hogy a képességeit fejlessze.

[Maradonapoli]

Így van.

Egydimenziós konstruktumként kezelitek a motivációt, miközben nem az. Vegyünk például egy átlagembert, aki jórészt a havi jussáért jár be dolgozni. Egydimenziós konstruktumként kezelve a motivációt azt mondhatjuk, hogy az alany motivált a munkavégzésre: a pénz motiválja. Öt éve gyanazt a munkát csinálja, utálja, gondok vannak vele. A munkáltató azt mondja e róla, hogy motivált? Nem igazán. Ez azért van, mert a motiváció egyik kétdimenziós tengelyén (extrinzik-intrinzik) szélsőségesen elcsúszott az extrinzik irányba. Ugyanakkor például a teljesítménymotiváció kudarckerülés dimenziója mentén magas szinten áll, miközben a sikerorientáció szintje meglehetősen alacsony.

A motivációnak vannak továbbá affektív és kognitív összetevői is. Ádám például kognitív - vagy tudatos szinten - szinten kifejezetten motiváltnak tűnik: tudatosan végzi a dolgát, építi a karrierjét. Ugyanakkor ez a motiváció nem tűnik internalizálódottnak, ami megmutatkozik a motiváció affektív (érzelmi, tudattalan) dimenziójában, ahol is azt látjuk, hogy kudarcok esetén rendre elbizonytalanodik, és a feladás felé orientálódik. Ugyanakkor mivel kognitíve motiválható, sikerült megtartani a pályán, de az affektív tényezők folyamatosan dolgoznak a háttérben - ezek mutatkoznak meg a teljesítménymotivációjában. Teljesen megszokott motiváció konstelláció ez a bizonytalan önértékelésű, magas intellektusú egyének között.

Hát itt szerintem alulértékeled az externális faktoroknak a befolyását. Mert ha azt nézzük, hogy kondicionálisan megüti a Serie A-szintet, és fizikai paraméterei alapján, illetve testsúlykilógrammilag, felnőtt a bolognai alakulat nivójához, akkor az alapvető pszichiai képességei sem lehetnek rosszak. Ugye Jung mondta egyszer, hogy összetartozik, ami összenő, és összenő, ami összetartozik (zseniális egyébként ez a mondat). Így én azt gondolom, hogy hamarosan mentálisan is versenyképes lesz Itáliában. De, mint említettem, itt rendkívül nagy befolyása van az externális faktoroknak. Tehát Ádámnak lehet új élettársat vagy háziállatot kell szereznie. De azt is tudom elképzelni, hogy mindez, vagyis a jelenlegi állapota, egy gyerekkori traumáig vezethető vissza - példának okáért egy edzéstáborban előforduló fenékbe dugott üveg; ilyet más, hasonló esetekről is ismerünk. Természetesen, ahhoz hogy ez kiderüljön, illetve hogy ki tudjam ezt asszertíven kijelenteni, vizsgálnom kell még pár televíziós interjút vele.

Én mindig tiszteltem Jenő Urat és munkásságát, de ez annyira szép szagmai jellegű reflektáció volt a lipsi felvetésére, hogy ezáltal örökre kivívta minden csodálatomat és elismerésemet!

[Norby]

Ez már nagyon a behavioristák korai irányzatának megközelítésével rokon. Watson mondta, hogy "Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket s az általam megjelölt környezetet felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerűen kiválasztva olyan szakembert nevelek belőle, amilyet csak akartok - orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt, s akár koldust vagy tolvajt is, függetlenül elődei tehetségétől, hajlamaitól, képességeitől, foglalkozásától, s fajától".

Szerintem tehetség nélkül még az NB1-be is nehézkes eljutni, nem hogy a válogatottba vagy az olasz élvonalba.

Épp ezt a képzést nem kapta meg. Ennek hiányosságai láthatóak. Ez képességbeli hiány, nem motiváció.

De a korábbi munkás példádhoz: Egy szervizben két fázisban javítanak. Vannak az elektronikai szakemberek, akik javítják a panelt. És vannak akik a megjavított panelt beleszerelik a készülékben. Abban igazad van, hogy aki beszereli a panelt, azt a pénz motiválja. Abban is igazad van, hogy X idő múlva beleunhat. Nevezheted akár kudarckerülésnek is. De nincs az a motiváció amivel a panelokat javítani fogja tudni. Mivel nincs meg hozzá a képessége.

Pontosítanék. Nincs meg az a képessége, mellyel a paneleket javítani tudná. És nincs meg benne a motiváció, hogy ezeket a képességeket megszerezze. Ennek a motivációnak lehetnek kognitív összetevői (nincsenek meg az intellektuális feltételei a képesség megszerzésének), és lehetnek affektív összetevői (nem hiszi, hogy ezeket a képességeket képes lesz megszerezni).

Belefűzve nyúl megjegyzését, mely szerint kreativitásbeli deficittel bír, azt kell mondjam, igazad van, amikor azt mondod, hogy képességbeli hiányosságai vannak nagynak. A képességek azonban fejleszthetőek. Nem azt mondom, hogy valaha Zidane lehet belőle, de pl. a kreativitás mint képesség, fejleszthető, előhívható. Kérdés, hogy milyen erősek a motívumai azzal kapcsolatban, hogy a képességeit fejlessze.

Az intellektuális feltétel nem motiváció. Ha valaki suliban "egy természettudományi szakanalfabéta volt", azzal később már nem tudsz mit kezdeni. X évvel később nem fog tudni egy elektronikai végzettséget szerezni. Előfeltételek hiánya miatt. Ez van Nagynál is. Néhány alapfeltétel hiányzik. És egyáltalán nem biztos, hogy nem jobb, ha azt fejleszti, amihez tehetsége van (védekezés), minthogy a támadójáték hiányosságait pótolgassa. A kérdés inkább az hogy a védekezéshez megvan-e az a tehetség.

[Reginald McFreez]

Épp ezt a képzést nem kapta meg. Ennek hiányosságai láthatóak. Ez képességbeli hiány, nem motiváció.

De a korábbi munkás példádhoz: Egy szervizben két fázisban javítanak. Vannak az elektronikai szakemberek, akik javítják a panelt. És vannak akik a megjavított panelt beleszerelik a készülékben. Abban igazad van, hogy aki beszereli a panelt, azt a pénz motiválja. Abban is igazad van, hogy X idő múlva beleunhat. Nevezheted akár kudarckerülésnek is. De nincs az a motiváció amivel a panelokat javítani fogja tudni. Mivel nincs meg hozzá a képessége.

Pontosítanék. Nincs meg az a képessége, mellyel a paneleket javítani tudná. És nincs meg benne a motiváció, hogy ezeket a képességeket megszerezze. Ennek a motivációnak lehetnek kognitív összetevői (nincsenek meg az intellektuális feltételei a képesség megszerzésének), és lehetnek affektív összetevői (nem hiszi, hogy ezeket a képességeket képes lesz megszerezni).

Belefűzve nyúl megjegyzését, mely szerint kreativitásbeli deficittel bír, azt kell mondjam, igazad van, amikor azt mondod, hogy képességbeli hiányosságai vannak nagynak. A képességek azonban fejleszthetőek. Nem azt mondom, hogy valaha Zidane lehet belőle, de pl. a kreativitás mint képesség, fejleszthető, előhívható. Kérdés, hogy milyen erősek a motívumai azzal kapcsolatban, hogy a képességeit fejlessze.

Az intellektuális feltétel nem motiváció. Ha valaki suliban "egy természettudományi szakanalfabéta volt", azzal később már nem tudsz mit kezdeni. X évvel később nem fog tudni egy elektronikai végzettséget szerezni. Előfeltételek hiánya miatt. Ez van Nagynál is. Néhány alapfeltétel hiányzik. És egyáltalán nem biztos, hogy nem jobb, ha azt fejleszti, amihez tehetsége van (védekezés), minthogy a támadójáték hiányosságait pótolgassa. A kérdés inkább az hogy a védekezéshez megvan-e az a tehetség.

Az intellektuális feltétel valóban nem motiváció, bár nem is ezt írtam. Lehet félreérthető volt, arra gondoltam, hogy ha az egyén reálisan felméri, hogy nem képes valamire, akkor természetszerűen nem lesz motivált arra, hogy elérje azt, amire nem képes.

A többit inkább hagyjuk, ne bohóckodjunk már, hogy a védekező középpályás (aki egyébként igazoltan kitűnően védekezik, az ezzel kapcsolatos tehetségének megkérdőjelezésével kapcsolatban ismételni tudom csak magam: ne bohóckodjunk már) hagyja a picsába a támadójátékának fejlesztését, mondván az már úgy is veszett fejsze nyele...

Amit te írsz, hogy fejlessze a védekezési képességeit, és csak azokat, hogy még sematikusabb legyen a játéka, az egyenes út a hátvédsorba - oda meg a fizikai adottságai miatt nem illik, tekintve sosem lesz 195 cm magas. Sematikus játékosok a hátvédsor közepén és az ék pozícióban érvényesülhetnek (kukkants bele Baumann - Csapatpszichológia c. könyvébe a részletekért), a középpályán jellemzően stratégák vannak. Nagy Ádám középpályás, nem is értem, hogy lenne kívánatos az, hogy hagyja a picsába azokat a képességeit, melyeket fejlesztve hozzásegítenék ahhoz, hogy jobb középpályás legyen. Számomra ez nonszensz.