HozzászólásSzerző: Vénaszkenner » 2017.09.07. 18:51
A magyar labdarúgás legnagyobb árulói
Civilizált jó estét kívánok. E téma kapcsán a magyar labdarúgás öt (5) legnagyobb árulóiról készítettem listát, amit most fogom megosztani Önökkel. A lista elkészítéséhez Simon József Fidesz aktivista segítségét vettem igénybe.
5. Dárdai Palkó
Motiváció: Apja mostanában nagymagyarként ábrázolja magát a médiában. Disznót vág, gúlyáskrémes szendvicset zabál és magyar borokról dumál a német sajtóban. Pedig volt olyan idő, nem is olyan rég, amikor Dárdai Pál az Origónak nyilatkozott olyasmiket, hogy neki Magyarországon nincs semmije. És nahát nahát - fiát még annyira sem sikerült felnevelnie, hogy egyáltalán megforduljon a fejébe, hogy a magyar válogatottban játsszon. Nincs ezzel baj (dehogy nincs egyébként), csak akkor nem kell hülyének nézni a magyar szurkolót, aki akárhány pofont kapott az évek során, nem kezd el a német válogatottnak szurkolni, bár biztos könnyebb lenne.
4. Marozsán Dzsenifer
Motiváció: Szintén egy könnyebb utat választó ember. A sportnapilapban ki szokták emelni, hogy kontinenstornákon magyar zászlós futballcipőben szokott játszani. Egyrészt sokat elmond a németekről, hogy ezt engedik/elnézik neki - ilyen posztmodern, cuckold, identitás nélküli népség talán még csak egy van a földön, az meg a svéd. Másrészt ez a magyar futballnak nem sokat segít. Sőt, semmit nem segít. Jakabfinak nem derogál hazajönni Németországból a magyar válogatottnak segíteni. "Dehát ő ott nőtt fel, ott vannak a barátjai". Jól van, akkor nekünk ne nyaljon be.
3. Garics György
Motiváció: Szegény: mivel Magyarországról nem jött meghívó, kénytelen volt az osztrák mezt felvenni. Pisztolyt tartották a fejéhez. Aztán végül óriási martír lett, amikor Bordeaux-ban ellenük játszottunk. Bohóc.
2. Jenei Imre
Motiváció: Egy hatalmás román. Az agyondoppingolt Steauával BEK-et nyerő, később magyar szövetségi kapitányként szélhálmoskodó és szabotáló "szakemberről" van szó. És mára igazából egy vén hülyévé vált. Fel-fel tűnik a sajtóban, de olyan hülyeségeket mond, hogy már nekem kínos. Visszasírja a régi szép ceaucescu-i időket. Remélem, egyszer mellette temetik majd, és ott pihenhet együtt a két kommunista dinoszaurusz.
1. Bölöni László
Motiváció: Ennek az embernek Magyarországon mindig jó sajtója volt, érthetetlen módon. Pedig minden lehetséges alkalommal maga is kiemelte, hogy mekkora román hazafi. A magyar futballért vagy Magyarországért a kisújját nem emelte egész életében. Bár többször kapott a magyar szövetségtől ajánlatot - mind Kisteleki, mind Csányi a válogatotthoz próbálta csábítani - sosem vállalta el. Mindig előjött valami teljesen irreális és absztrakt igénnyel, amivel tisztában volt hogy teljesíthetetlen, így játszhatta a martírt: "akartam én segíteni, csakhát..." Elképesztő, hogy ezt a közvélemény újra és újra elhitte neki. Az igazság ezzel szemben az, hogy szarik a fejünkre, ahol tud. Már az 1995. BL idején sem titkolta hogy a Ferencváros ellen drukkolt. Az utóbbi években szinte nyíltan vállalta a Magyarországgal szembeni kisebbségi komplexusát. De a magyar szurkoló, önsorsrontó módon, mint az örökké szerelmes de százszor már elutasított kisfiú, még mindig odamegy és azt hiszi, hogy Bölöni bácsi a magyar futball megmentője, aki egy szép napon eljön értünk, fehér lovon, sisakkal a fején.
Köszönöm a figyelmet, és ne feledjék, hogy ami ne öl meg, attól még mindig megrokkanhatsz.
"Ha sétálok a sporttelepen és meglátom a szemetet a földön, akkor nem felhívok valakit, hogy jöjjön oda és szedje fel, hanem lehajolok érte és kidobom." (Kubatov Gábor, 2017)
