Az Origó cikkét változtatás nélkül közöljük, az abban leírtakat, a főszereplők állításait nem véleményezzük.
„A labdarúgóedzőként és szakíróként is ismert Ferenczi Attila saját Facebook-oldalán megjelent bejegyzésében arról írt, hogy tizenegy év alatt sikerült eladnia szakkönyvét, amely 225 példányban jelent meg. A bejegyzés alatti vitában a bundázás miatt jogerősen elítélt Pomper Tibor rontott neki Ferenczinek: szerinte az edző egy névtelen senki, akin sokat szokott nevetni.
Ferenczi Attila bejegyzésében ezt írta:
Örömhírt kell megosztanom veletek! Mint tudjátok szakírói munkám egyik fő műve a Tradicionális magyar labdarúgás alapelvei című könyvem. A könyv 2006-ban jelent meg és most 2017-re - vagyis 11 év alatt -, sikerült eladnom az összes kinyomtatott példányt, vagyis 225 darabot.
Ezen facebook közösség úgy tájékoztatott engem, hogy a magyar edzők - állítólag -, intenzíven képzik magukat, sokat olvasnak, érdeklődnek a magyar futballmúlt iránt. Ez azt jelenti, hogy a facebook infók alapján, a magyar edzők száma kb. 500-ra tehető.
Élő közvetítés az átigazolási piac minden fejleményéről - NB1.hu
Péntek 9.33: Ki, vagy mi állíthatja meg a felcsútiakat? 9.20: Lehet, hogy az utolsó érkezők 9.08: Jelentős változások Csütörtök 18.35: Már négy új játékosa van a Haladásnak. 18.06: Mozognak a csapatok az NB II-ben is. 14.01: Távozhat az Újpest egyik húzóembere 12.40: Balajcza Szabolcs megtalálta új csapatát 09.22: Erősít a harmadosztályú Tiszaújváros 09.10: Három korábbi játékosa is visszatért az MTK-hoz.
Ugyanakkor ezen kalkulált számnak meg ellentmond az edzőképző adatbázisa, amely kimutatás szerint, állítólag kb. 8 ezer edző tevékenykedik hazánkban. Ha az utóbbit vesszük bázisadatnak, akkor szerintetek a kb. 3 %-os olvasottsági mutatóból levonhatjuk-e azt a következtetést, hogy a magyar edző számára saját futballmúltja érdektelen?”
A bejegyzés alatti kommentekben a hozzászólók először megpróbáltak Ferenczi kérdésére válaszolni, majd a kommentelők között megjelent Pomper Tibor véleménye is.
Pomper ezt írta: „Ne haragudj, hogy így ismeretlenül ide írok. Az a verzió nem fordult meg még a fejedben, hogy esetleg senkit nem érdekel a könyved? Mostanában szoktam nézni a dolgaidat és a megnyilvánulásaidat, és azt vettem észre, hogy te úgy értékeled magad, mint valami elismert futballszakember.
Én a közel 15-16 éves pályafutásom alatt sosem hallottam rólad.
Ez miért van? Megtisztelő válaszodat előre is köszönöm. Ja és hallottam egy interjút veled a hogyan kell bundázni ügyben. Na az sem volt semmi. Sokat szoktam nevetni rajtad. Üdv.”
Ferenczi Attila válaszul arra biztatta Pompert, hogy inkább nézzen utána a munkásságának, vagy annak, hogy kik szerepelnek a könyvében. Majd így folytatja: „Elődeink szellemi örökségét összegeztem, akik ennek a kornak ismerői és játékelméletének továbbfejlesztői voltak, úgymint Kalocsai Géza mesteredző, Verebes József mesteredző, Kovács Ferenc mesteredző, Baróti Lajos mesteredző, illetve az 1900-1960 között fellelhető szakirodalmak szerzői és alkotói.
Ha te engem támadsz, akkor az előbb felsorolt emberek gondolatait támadod. Ha hülyeséget írtam, akkor az mind tőlük származik.
Miután az a kor, amiről beszélünk a világszínvonal volt hajdanában, ahol te legfeljebb labdaszedő lehettél volna, így feleslegesnek és komolytalannak tartom mindenféle véleményalkotásodat. Mert jelen esetben olyanról beszélsz, aminek létezéséről még csak elképzelésed sincsen. Azt javasolnám inkább állj azon emberek oldalára, akik a futballért akarnak tenni és ne ott állj, aki mindig kritizál, de közben koncepciója semmire sincsen. Hidd el nekem, okosnak és tájékozottnak lenni jó, hiszen én is így élem életem és mindezt nagyon élvezem” - írta Ferenczi Attila.
Pomper részéről a vita innentől kezdve trágárságba és személyeskedésbe csapott át, a szerzővel és több kommentelővel is korhatáros szópárbajba kezdett, akit érdekelnek a részletek, itt elolvashatja a beszélgetést, mindenesetre nem mindennapi, hogy egy fogadási csalás miatt elítélt labdarúgó és egy edző ilyen nyilvánosan és őszintén cseréljen eszmét egy közösségi oldalon.”
