nyúl írta:A védekezést stabilizálta. Azt jól mérte fel, hogy milyen antifutball kell egy lassú, statikus kerettől. A meccsek többségét lehoztuk nulla kapott góllal. Pintérben senki sem hitt, az volt a téma, hogy órákat vesz, hogy az anyanyelvén el tudjon mondani nevetést nem kiváltó három mondatot nyelvhelyességi hiba nélkül. Dárdai hozott és átsugárzott egy aurát, ami önbizalmat adott. Annak semmilyen tudásbeli alapja nem volt, de működött.
Mindezt javára írom.
Ezt én is így gondolom.
Emlékszem a kinevezését követő sajtótájékoztatóra, számomra felüdülést jelentett az elődeihez képest. El tudta hitetni, hogy ő az a magyar, de valahol mégis nyugati tréner, aki végre megkezdi a kirángatásunkat az elmúlt évtizedek posványából. Ha nem is a teljes hazai labdarúgást, legalább a válogatottat. Meg a hazai foci előrelépését egyáltalán nem segítő, sokszor megbukott közegnek is erős fricskát jelentett a kinevezése, Bognár Gyuri szerint ezzel a döntéssel szembeköpték a magyar edzőket.
Ami amúgy valahol igaz is. Pinyő soha nem kapta meg azt a közbizalmat, ami Dárdait az első perctől körüllengte. Nyilván nem Pintér lett volna az elsőszámú jelölt a válogatott kispadjára, de nem maradt más, aki elvállalná. Az is tisztán él bennem, mennyire megdöbbentett a kinevezése, fel is hívtam apámat és a nagyapámat... A kezdetektől röhögtek rajta a szurkolók, beárazta a szövetség is a kommunikációs tréninggel, fúrta a szakma (Sziviccsel üzengettek egymásnak), fúrták az újságírók és semmibe vették a játékosai (Szalai Ádám le is mondta akkor a válogatottságot). Összetartásokkal próbálkozott, meg ligaválogatottal, nem is bírta a szervezete, 2014 júniusában a kazahok ellen már a pályaedzője meccselt, mert őt kórházban ápolták gyomorfekéllyel. Egy tétmeccs adatott meg neki, hajrágólokkal fordítottak az északírek, pár nappal később az MLSZ székházát a hátsó bejáratnál kellett elhagynia. Megalázó lehetett.
Dárdaival az a bukaresti döntetlen heroikus eredmény, kézzelfogható siker a korábbi év(ek) katasztrofális vereségei után. Nyertünk utána Feröer ellen idegenben meg itthon a finnek ellen, szóval kármentesített, és miután sikerült kikönyörögni a Herthától (valahol már ez is a ciki kategória, egy magára valamit is adó szövetség ne könyörögjön egy klubcsapatnak), hogy nyárig maradhasson, letette az alapokat az Eb-kijutáshoz. Szóval a közhangulat, a válogatott megítélése nála fordult át, ezt nem venném el tőle.
Mostanra azt látom, teljesen idomult a közeghez, már nem a pályakezdő tréner ígérete, hanem a pocakos szaki rögvalósága, aki előszeretettel osztja az észt, csak épp eredményt nem tud felmutatni.
