Cselszky írta:Javier Arizmendi írta:zaggar írta:
hát azt ne bánd, h nem láttad...
Haha szerencsés fiatalok. 100 méterre voltam attól a kaputól ,amit kitomtek a jugok az elso felesben. Akik 6 percet késtek a kiváló beengedes, személyi igazolvány és hasonló csekkolas miatt, kicsit kiakadtak, amikor megtudtak az állást. Sose láttam akkora szarban az inkált, mint a szerb taborral szemben, a magyar szurkolók a cserenel megtapsoltak Szavicsevicset.
Nyúl úr, olvaslak :)
Meghatározó élmény. Talán 0-2-nél értünk be, szerencsére kissé kapatosan, így könnyebb volt elviselni az egészet. Befelé menet láttuk Puskás Öcsit. A Backstreet boysok Everybodyjára vonaglott a lelátó népe, önmaga szórakoztatására. A tapsra én is emlékszem. Maró gúny és megvetés elegyét kapták a játékosaink, Bánfi szerencsétlenkedését hangosan röhögték.
Ellenben Illés emlékeim szerint "komoly" üdvrivalgást kapott a szépítő gólnál.
Két nappal előtte voltam Eszéken, a horvátok annak szurkoltak, h minél több szerbet verjenek agyon az utcán a magyar huligánok (bőven élt még a háborús emlékezet), de abban nem nagyon bíztak, h győzünk. Asszem végül egyik se jött be, legalábbis nem rémlik, h utcai harc lett volna, pedig a 90-es évekbeli pesti brigádokból simán kinéztem volna, h elvesztik az agyukat. Persze lehet, h akkora letargia lett úrrá mindenkin, h már pofozkodni se akart senki se.
A visszavágó előtti napokból meg az maradt meg, h vonattal mentem valahová és pár kb középiskolás korúnak kinéző srác azt számolgatta, h mennyi percenként kell gólt lőnünk Nándorfehérváron ahhoz, h mi jussunk tovább. Azokat a hallgatag mosolyokat, amik körülvették őket, videózni kellett volna, csak az akkor még nem volt szokás.