nyúl írta:tomi írta:MindigÚjpest írta: Hagyjuk már,szegény örök elnyomott Kinizsi! :lol:
En soha nem irtam ilyet, viszont azert, mert lolozol, meg a tenyek bizony igazak, akkor is, ha neked fajnak vagy epp nem is eltel akkor.
Szoval tovabbra is nagyobb foku nyugalmat erzek indokoltnak allami vs foci ugyben egy Dozsastol.
Mik a tények?
Az államszocializmusban mindegyik csapat az állampárthoz volt bekötve. Az Újpest a belügyminisztériumhoz, a Ferencváros az élelmezésügyihez. A Ferencváros annyira el volt nyomva, hogy a 60-as években négy bajnokságot és egy európai kupát nyert, 68-ban konkrétan bundával hozták be a 100 gólt rúgott Dózsa elé. '76-ban bundával nyert bajnokságot a Videoton kárára.
Ha már tények: két korszak volt, amikor egy csapat soha nem tapasztalt versenyelőnyöket élvezett: 1. Rákosi-korszak: Honvéd, 2. Orbán-korszak: Ferencváros.
Kéretik nem bohóckodni. A Ferencváros elnyomatása mítosz. Egyedül az MTK hivatkozhat jogosan súlyos történelmi sérelmekre. Ott konkrétan a gázba mentek.
az MTK ilyen szoros kapcsolata a zsidósághoz inkább túlragozott, majd felmelegített mítosz, mint valóság - már maga az, hogy a klub teljesen magyar névvel alapítódott (Testgyakorlók Köre, szemben a Sport Club, Football Club, stb. megnevezésekkel) jelezte, hogy nem zsidó identitású klubról van szó, az alapítója pedig a kor egyik legnagyobb polihisztor nemese, Szekrényessy Kálmán volt, aki többek közt a Fradi-alapító Springer Ferencnél is magyarabb volt - az átlagosnál nagyobb számú zsidó sportolót az MTK köreiben az eredményezte, hogy az évszázad végi szokásokkal ellentétben Szekrényessy nem keresztény, hanem polgári alapokon nyugvó klubot jegyzett be, melybe így zsidók is szabadon beléphettek
a zsidóság tényleges csapata a Vívó- és Athlétikai Club, a VAC volt, melynek még a címere is Dávid-csillagot formázott; ők azonban a húszas években egy súlyos bundabotránnyal, és a profira váltó bajnokság feltételeinek meg nem ugrásával elsüllyedtek az ismeretlenségbe, a Gömbös-korszak, és az azt követő idők pedig keresve sem találhattak volna jobb alanyt a sportantiszemitizmus levezetésére, mint egy komoly sikerekkel, ám annál alacsonyabb háttérbázissal bíró csapat, benne történelmi okokból felülreprezentálva a (magyar identitású) zsidósággal, akik könnyen gyűlölhetők, és nem tudnak visszaütni - 1940-ben, pár év vegzálás után feloszlatásra került az MTK Hungária, de ha valóban gázba került volna a csapat, akkor 1945-ben nem lett volna, aki újraalapítsa
az MTK tragédiája azonban kettős, és bár Várszegi burkoltan, Deutsch pedig nyíltan próbált az ún. zsidó hagyományokra építeni a csapatban, de ez nem véletlenül nem járt sikerrel a hazai zsidóság körében; a csapat több évtizedes elfeledését a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, és a szimpátiabázisuk elhalását valójában az általad is említett bekötés hozta el: az MTK, avagy Bástya, avagy Vörös Lobogó a mindig árnyékkormányt képviselő belüggyel (Újpest), a behívókkal bárkit bármikor leigazoló Néphadsereggel (Honvéd), illetve a vidék erőforrásait, és a vidéki bázist adó agráriummal (FTC) szemben az ÁVH szárnyai alá lett besöpörve, a munkásosztály rettegett ökle alá, mely bár sikereket hozott az ötvenes években, de egyben félelmet is plántált azokba is, akik támogatóan jártak ki a Hungária körútra, '56 után pedig a hatóságot felszámolták, az MTK támogatottsága odalett, a Munkásőrség a Párt csapatához, a Vasashoz igazolt, a szurkolókba konkrétan az MTK vezetése szuggerálta bele, hogy ha szerettetek minket, akkor mostantól érdemesebb volna Angyalföldre járni meccsre, anyagi és politikai támogatás híján pedig elsorvadt a klub, melynek egyik, ám nem egyetlen kiváló indikátora, hogy míg a hetvenes évek elején már az újonnan átadott Üllőin, a Megyeri úton, illetve az Illovszkyban is villanyvilágításos mérkőzéseket tartottak, addig az MTK-nak csupán Verebesék minden íratlan szabályt "megszegő" 1987-es bajnokcsapata - 1958 (még tart az ÁVH-korszak magja) és 1997 (Várszegi pénze beérik) között az egyetlen titulusuk! - hozta el a kandelábereket a Hungária körútra
ennyi szöveg mellett viszont a lényeg: a Fradi állítólagos elnyomásán valóban csak mosolyogni érdemes