100 évesek!
És cserébe olyan fájdalmat éreznek, amit lehet, hogy amúgy 100 év alatt sem tudnának kiheverni, feldolgozni. A Haladás utolsó az NB I-ben, 12 pontra van a bentmaradást jelentő 10. helytől.
A helyzet kilátástalannak tűnik, de a gárda még mindig számíthat a leglelkesebb szurkolóira. A Paks elleni, 1-1-re végződött idegenbeli mérkőzés után a klubvezetés a hivatalos honlapon köszönte meg a szurkolóknak, hogy Tolnában is fergeteges biztatásban részesítették a játékosokat.
A kialakult helyzetről Keringer Zsolttal, a Haladás Szurkolói Kör elnökével beszélgettünk.
100 éves a Haladás. Gondolom, évek óta álmodoztok arról, milyen lesz a jubileumi év. Mikor gondoltál erre először?
Igazából már 2009-ben sok Haladás-szurkoló gondolt a 100 éves évfordulóra, amikor csapatunk története legnagyobb sikerét érte el a bajnokságban és bronzérmes lett. Akkor még mindenki azt remélte, hogy a kerek 100. év alkalmával hasonló büszkeség fog bennünket érni. Aztán elkészült az új stadionunk, ami csodás környezetet biztosít mind a csapatnak, mind pedig nekünk szurkolóknak. Amikor átadásra került a komplexum, mi, szurkolók, már akkor elkezdtünk azon gondolkodni, mit is kellene tennünk annak érdekében, hogy méltóképpen megünnepeljük fennállásunk 100. évfordulóját. Mai napig is kész programunk van, amivel részesei lehetnénk az ünnepnek, de a csapat jelenlegi helyzete beárnyékol mindent.
A csapat gyengén szerepel, utolsó a bajnokságban, de az igazi, vérbeli ultrák most bizonyíthatják a legjobban, mit jelent számukra a csapat és a szurkolás. Végig kitartotok a csapat mellett?
Úgy gondolom, kevés olyan tábor van ma Magyarországon, akik az ilyen gyenge szereplés mellett is a csapatot támogatják. Pakson is ott voltam pár társammal és a fiúk hallhatták szurkolásunkat, azt, hogy rajtunk nem múlik semmi. A Haladás nekünk egy életforma, ahogy bizonyosan más csapatoknál is így működik a vérbeli fanatikusoknál. Leírhatatlan az a szomorúság és főleg tehetetlenség, ami most van, mert egyszerűen szinte kilátástalan a helyzetünk, de a lényeg, amit mindig éneklünk:
„Zeng a dalunk, győzni fogunk, harcoljunk együtt, a Hali mi vagyunk!”
Mik lehetnek az okai a Hali gyengélkedésének?
Úgy gondolom, hogy a városnak a stadion megépítése és üzemeltetése kapcsán tett lépései mutatják, hogy minden feltételt próbál megteremteni a csapat sikeres szereplése érdekében. A szakmai részért felelős személyek, azonban komoly hibákat vétettek az elmúlt évek során. Mindig arról voltunk híresek, hogy magyar és helyi kötődésű, saját nevelésű játékosokra építkezve áll össze egy-egy év kerete. A bronzérmes csapat igazából tökéletes példa, az akkori szakmai irányokról. Nekünk a mai „külföldi” játékosokra való berendezkedés nagyon nem elfogadható, és ez azért is fura, mert ugyanaz a szakmai vezetés van a klubnál, mint a bronzkorban!
Milyen a kapcsolatotok a játékosokkal?
A külföldiekkel szinte semmilyen. Többségüket el sem fogadja a tábor, mert nem ütik meg azt a szintet, amit elvárunk tőlük. Félreértés ne essék nem sokat várunk tőlük, de azt mindenképpen, hogy minimum kétszer jobb legyen egy légiós, mint a mi „fiúnk”! Ez azonban messze nem így van! A jelenlegi keretben csak a Saláta Kornél az a külföldiek közül, aki megüti a minőséget! A hazai kötődésű magyar játékosokkal normális a kapcsolat és sok mindent meg lehet velük beszélni és meg is tesszük. A kritikai észrevételeket ugyan úgy, mint a jó megoldásokat. Sajnos manapság kevés az örömteli pillanat, de talán eljutunk oda, hogy egyszer ünnepelni is fogunk újra.
És a vezetőkkel?
Igen furcsa a történet. Sok esetben sikerült közös hangnemet találni velük az elmúlt években , azonban az utóbbi időben az igazolások, a játékospolitika és az edzői stáb kialakítása tekintetében nagyon eltérő véleményen voltunk és vagyunk most is. Az elmúlt években még élt, hogy pár jó minőségű külföldi játékossal megerősített kerettel vágtunk neki egy-egy szezonnak, ahol a gárdán belül megfelelő volt a csapategység. Aztán tavaly nyáron látványosan megváltozott minden, mert az addig kiegyensúlyozott csapategység felbomlott. Az elküldöttek helyett sok, gyenge minőségű külföldi játékos érkezett, aztán megindultunk a lejtőn. Mi, szurkolók úgy gondoljuk, ezért a klub szakmai vezetése a felelős. Sajnáljuk, hogy a több évtizedes tudatos építkezést félredobtuk, mert azt hisszük, ha a megkezdett úton haladtunk volna tovább, nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe.
Van még esély a bentmaradásra?
Amíg élünk remélünk, de a realitás azt mutatja, hogy az előttünk álló csapatok pontszámban már nagyon „elmentek”. Ettől függetlenül bízunk a csodában!
Melyik táborokkal vagytok jóban? A kispestiekhez fűződő barátságotokról legendákat lehet még mindig hallani.
Igen, a kispestiekkel rettentően jó a kapcsolatunk. A tavaszra tervezett szurkolói rendezvényre, ahol a szurkolók közösen fogják megünnepelni a klub fennállásának 100. évfordulóját, meg fogjuk őket hívni, mert számunkra ez természetes. Már évek óta szervezünk Szombathelyen szurkolói teremfoci tornákat, ahova több első osztályú gárda szurkolói is eljöttek. Régebben, amikor még első osztályban szerepelt a Kecskemét, a Kaposvár, akkor rendszeresen itt voltak ők is nálunk.
Készültök a szlovákok elleni idegenbeli Eb-selejtezőre?
Igen, a Hali Tábor egy része már szervezi az utazást és csatlakozik a magyar szurkolókhoz.
Válogatott többi meccsén ott szoktatok lenni? Tervezitek mondjuk a horvátok elleni idegenbeli túrát is?
Horvátok elleni meccsen, akárcsak a többi találkozón, biztos képviseltetni fogjuk magunkat.
Ha most érnének véget a bajnokságok, a 100. születésnap évében nem találkoznátok a legnagyobb rivális Zalaegerszeggel. Túl tudnátok ezt élni?
Nagy szerencse, hogy még nem értek véget.
