12 pont.
Ennyire van a Haladás 13 fordulóval a bajnokság vége előtt a bentmaradást jelentő 10. helytől. Ez ugye 4 győzelem.
Elméletileg még ledolgozható a hátrány, de ahhoz, hogy az idén 100 éves Hali a következő bajnokságban is NB I-es legyen, nemcsak az kell majd, hogy a vasiak megtáltosodjanak, hanem az is, hogy a DVTK és a Kisvárda sorra bukja el a meccseket...
A Haladás egyébként tegnap sem játszott alárendelt szerepet, de még rosszul sem adott bajnokiján, most éppen a Paks otthonában. Nyerhetett is volna (mondjuk a hazaiak is...), a végén még volt ziccere, de a szerencse úgy látszik, nem akarja a pártfogásába venni.
Ez érződött egyébként a mindig figyelemre méltóan, szellemesen nyilatkozó Horváth Ferenc meccs utáni értékelésén is. Horváth most is jókat mondott (ő nem csak el szokta mesélni, hogy mi és hogyan történt a meccsen, hanem valóban értékeli is a történéseket), de akik látták a mérkőzés utáni megnyilvánulását az M4 Sport internetes közvetítésében, azok észrevehették, a megszokottnál elkeseredettebb volt.
„Az első harminc percben is mi játszottunk jobban. Utána kaptuk a gólt, ami kicsit megzavart minket. Picit belealudtunk ebbe az egészbe, hogy tudtuk hátul járatni a labdát. Nem vagyunk hozzászokva, hogy ennyire visszaállnak ellenünk. A második félidő teljesen más játékot hozott. Sokkal ritmusosabb, gyorsabb játékot tudtunk játszani. Az igazság az, hogy nem a legszebb arcát mutatja a futball most nekünk, hiszen a múlt heti és a mostani meccsen is nagyon sok energiát mozgósítottunk és azt gondolom, jól is játszottunk, de így sem tudtunk mérkőzést nyerni.”
A Haladás vezetősége egyébként a klub honlapján köszönetet mondott a drukkereknek, hogy Pakson is segítették a csapatot. Nyugodtan kijelenthető, a Hali-tábora megérdemelné továbbra is az NB I-et.
