A legendás magyar focista az ATV-ben mesélt őszintén a múltjáról és a terveiről. Volt idő, amikor csak egy ember hitt abban, hogy viszi valamire, ma már ő próbál segíteni a fiataloknak.
Néha még keresi az alkalmat, hogy hogyan tudna újra a pályára kerülni – árulta el Gera Zoltán, aki Németh Sándor vendége volt az ATV-n. A Ferencváros legendás labdarúgója ugyanakkor hozzátette: ilyenkor mindig emlékezteti magát, hogy ez a vonat már elment, vége a futballpályafutásnak, és kezdődik egy új. „Próbálom magamat ebben erősíteni” – fogalmazott.
A karácsonyi adásban szóba került, hogy Gera fiatalon nem volt éppen jó gyerek, és felér egy csodával, hogy válogatott labdarúgó, és egy ország kedvence lett belőle. Szerinte a szülei válásakor indult rossz irányba az élete, bejött az életébe egy vadság – fogalmazott.
„Sokan mondják, hogy jobb, ha a szülők elválnak egymástól. Én egyáltalán nem értek egyet ezzel. Amikor a szülők elszakadnak egymástól, az a gyereknek egy óriási törés. Nekem egy nagy törés volt” – fogalmazott, majd elmondta, hogy ekkor kezdett el kimaradni az iskolából, elkezdett játékterembe járni, cigarettázni, inni és nagyon agresszívvá vált.
„Innentől kezdve nem volt célja az életemnek, a futballt is teljesen abbahagytam, és nem érdekelt igazából semmi” – mesélte Gera, aki 18 évesen fejezte be az általános iskolát.
Aztán édesapja megtért, és egy alkalommal szó szerint kirángatta a játékteremből, hogy elvigye a gyülekezetbe. Az első alkalmakkor csak a dicséret fogta meg, mert – mint fogalmazott – az agysejtpusztító életmódja miatt a prédikációból nem sokat „fogott”. Majd egy alkalommal, a pécsi Hit Gyülekezetében azt vette észre, hogy éneklés közben elkezd zokogni, mert megérintette Isten – Zoli az interjúnak ezen a pontján elsírta magát.
Németh Sándor felidézte, hogy már az első találkozásukkor is látta, hogy Zoli egy „remek fickó”. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy amikor először látta a Pécs akkori játékosát, nem nézte ki belőle, hogy focista.
„Megkérdezted Olivért (Gera Zoltán akkori menedzsere, Mink Olivér – a szerk.), hogy ő tud futballozni?” – emlékezett vissza nevetve Gera. Majd elmesélte, hogy amikor Mink Olivér először meglátta, szinte megsajnálta, később mégis ő lett az, aki arra biztatta a 45-50 kilós fiatalt, hogy ne adja fel, mert válogatott focista lesz belőle.
A jövővel kapcsolatban elmondta: később szeretne teológiát tanulni és minél több embernek beszélni a hitéről, de mivel most a Fradiban és a válogatottban is edzősködik, nagyon kevés a szabadideje. Azzal kapcsolatban, hogy hogyan dolgozza fel, hogy már nem ünneplik, mint sportolót, úgy fogalmazott:
„Most edzőként kell bizonyítanom. A futballpályafutásomat letettem. Érzem az embereknek a szeretetét, tiszteletét, de tudom, hogy nem fognak úgy ünnepelni soha többé, mint futballista. És ezzel nekem nincsen semmilyen problémám. A szívemben mindig ott van az a jó érzés, hogy egy sikeres pályafutás van mögöttem, ami lezárult. És most kezdődik egy új”.