Savaria1919 írta:SAW írta:Amíg tótozás, eltűnés a fontos, addig semmi sem ment át abból, amin a németek, meg a franciák felül tudtak emelkedni.
Utálkozzatok, legyetek büszkék rá, higgyétek, hogy ez tesz magyarrá - persze nem azzá tesz, hanem soviniszta sírásóvá.
Nem tudom, hogy ez nekem is szólt-e, én csak illusztratív szándékból tettem be ide a lengyel határos képet.
Maradonapoli fórumtárs szépen leírta a lényeget. A franciák és társaik száz éve olyan békét kötöttek, ami tovább szította az ellentéteket a Kárpát-medencében. Lehet mondani, hogy az osztrákok mégtöbb területet vesztettek, stb csak mondjuk egy galíciai kisvároska sosem tartozott igazán az osztrák kultúrához, identitáshoz, viszont a magyar történelem szempontjából egy Szabadka, Arad, Gyulafehérvár, Nagyvárad, Munkács, Kassa stb jelentősége elvitathatatlan. 1938 és 1944 között sikerült ezeken a határokon egy kicsit módosítani, és többnyire az etnikai viszonyoknak megfelelően átrajzolni. Ezt kellett volna valamilyen módon konzerválni a második világháború után, de arra nyilván nem kerülhetett sor.
Szerintem alapvetően zsákutca az a gondolkodás, ami területi revízióban utazik.
Nem csak azért, mert a nemzetiségek eloszlása lehetetlenné teszi, hanem azért, mert a - reménybeli sikeres - jövő nem erre mutat.
Akkor amikor a világban, ennek a kis országnak Erdoganok, Putyinok, az agresszív Kína, a dilinyósra bízott USA között kell megtalálnia a helyét, akkor, nem a forrongó sovinizmusban van a megoldás.
Abban csak a további konfliktusok gyökereznek.
Nem akarok demagóg lenni, de egy barátom példája érdekes lehet.
Németországba költözött, világmárka beszerzési vezetője lett.
Van román, szlovák kollégája, mindannyian tanult emberek. Kiválóan dolgoznak (sőt az együtt töltött idő mennyisége miatt írhatom: valamennyire élnek -) együtt, egy titka van: nem azt keresik ami elválaszt, hanem azt, amiben a közös lehetőségek vannak.
Működik.
Látok ebben egyfajta metaforikus jelentést, amíg múltbéli (bizonyyosan sokszor jogos) sérelmekből falat építünk, addig tűnhetünk önmagunk számára értékes hagyományőrzőnek, de valójában miskároljuk a jobb esélyt.
Lehet persze a német - francia párhuzamban az eltéréseket keresni, szerintem meg inkább a tanulhatót kéne.