Pátkai Máté, a győztes gól szerzője azt nyilatkozta a tegnapi horvátok elleni győzelem után, hogy a magyar játékosok, szurkolók és újságírók képesek abba a hibába esni, hogy a győzelmeket túlértékelik a gyengébb teljesítményeket meg alul. Most is, mint mindig, azok kaptak osztályzatot, akik legalább 30 percet játszottak.
Gulácsi (0): A gólról nem tehetett, ezen kívül nem volt szükség tőle bravúrra. Ez utóbbi adja vissza a leginkább a magyar válogatott teljesítményét.
Lovrencsics (7): Rengeteg melót tett bele a tegnapi meccsbe, rengeteg szívvel. Az, hogy a horvátok bal oldala erősen árnyéka volt önmagának, döntően neki köszönhető.
Orbán (8): Vár állott ott középen, nem kőhalom. Földön és a levegőben is úr volt, elképesztő tekintéllyel.
Baráth (8): Már Kispesten is teljesen mindegy volt neki, hogy a védelem melyik posztján játszik. Rossinak igaza van, ő sem azért válogatott, mert szereti a kapitány.
Kádár (6): Elkerülhető gólt kaptunk, védelmünk bal oldala ugyanúgy ludas volt benne, mint Nagyszombaton. Ezt leszámítva viszont sokkal stabilabbak voltunk azon a részen is.
Nagy Á. (6): Sokkal jobb volt, mint az első meccsen, jobban érezte az ütemet egy pörgősebb meccsen. Mi lenne, ha játszana is a Bolognában?
Pátkai (7): Akkorát melózott és nagyjából azon a poszton, mint az aranylabdás Modric a világbajnokság meccsein. Bátorsága eredményezte a győztes gólt – és rengeteg szerelést.
Dzsudzsák (9): Adott két gólpasszt, karmester volt, és ismét bebizonyította, hogy a szívének Magyarország alakja van.
Szoboszlai (7): Már nem csak a jövő, hanem a jelen is az övé. Ha Szalai Ádám név szerint megdicsér valakit, arra érdemes odafigyelni, ha már a kritikáira is.
Nagy D. (6): Volt ám benne lendület, de sajnos nem tudott kibontakozni. A helyére beállt Varga Roland (6) szívet és lelket vitt szintén a játékba. Semmilyen fajta horvát felfutásnak nem adott teret, ez most fontosabb volt tőle, mint a támadások segítése.
Szalai (8): Sokkal több segítséget kapott, mint Nagyszombaton. Gólja bátorságára (ellőtte) és arra vall, ahogy olvassa a játékot (beindulás), az alázata ismét példamutató volt, mert megint nem csak a támadó feladatokkal villogott.