Több tényező mellett egyet biztosan nem lehet elvenni Dzsudzsák Balázstól, a magyar válogatott csapatkapitányától. Mégpedig azt, hogy nem az érzelmei, méghozzá a szenvedélyes érzelmei vezérlik. Így történt a 100. válogatottbeli mérkőzése után (és persze a találkozón is) is, amelyen a magyar válogatott 2-1-re verte meg a vb-győztes horvátokat. Méghozzá teljesen megérdemelten.
„Nem hiszem, hogy be tudom fejezni az értékelést érzelmek nélkül, a Himnusz alatt is elsírtam magam a szurkolók előtt a lefújás után, köszönöm szépen mindenkinek...” - mondta Dzsudzsák Balázs, majd elsírta magát.
Amikor újra visszakerült hozzá a szó, még bőven meg volt hatódva, de már picit könnyebben nyilatkozott.
„Csütörtökön is jól ment helyenként a játék a szlovákok ellen, de nem a szív hiányzott, hanem a szenvedély, ami ma végig jellemezte a csapatot. Koncentráltunk végig, majdnem minden helyzetünket berúgtuk, szép támadásokat vezettünk, szép gólokat szereztünk. Fontos lépést tettünk meg a csütörtökhöz képest, partiban maradtunk, nagyon büszke vagyok. A rendszerünk ma egy picit más volt, ez kényelmesebb volt nekünk. Ma nem lehetett más a mérkőzés végeredménye, csak az, hogy mi nyerünk.”
Ekkor közbevetették Dzsudzsáknak, hogy a vb-ezüstérmes ellen játszottunk. A cséká igazi, magyar szívből válaszolt:
„Minket ez nem érdekelt. Nekik is két lábuk van. Nem érdekelt minket az sem, hogy a világ egyik legjobb válogatottja és a világ legjobb csapataiban játszanak. Bebizonyítottuk, hogy csapatként és országként mindent meg lehet tenni.”
Csapatként és országként mindent meg lehet tenni – mondta a csapatkapitány, és mi higgyük el, hogy mindent megtesznek továbbra is azért, hogy így legyen!