Nem született és születhet mindenki harcosnak!
Azért rögzítjük ezt a tényt, mert kegyetlen dolog a háború, nincs tisztelettel és kegyelettel senkire és semmire. Nem tud mindenki harcolni, nem tudja mindenki megvédeni magát és a szeretteit, és olyankor bizony, nem marad más hátra, csak a menekülés.
A Szudánban zajló öldöklések a világtörténelem egyik legkegyetlenebb éveit hozták el, nem csoda, hogy Tokmac Nguen, az FTC télen szerződtetett légiósának a szülei is a menekülést választották.
„Kegyetlen öldöklések voltak a városunkban. Nem volt más választás. Én már Kenyáben születtem egy menekülttáborban, onnan kerültem ötéves koromban Norvégiába.”
És, hogy mit lehetett csinálni akkoriban Afrikában egy menekülttáborban?
„A barátaimmal az utcán fociztunk, nem tudtunk volna mást csinálni és nem is akartunk. Amikor Norvégiába kerültem, akkor ismerkedtem meg a szabályokkal, és akkor még jobban megtetszett a labdarúgás. Hétéves voltam, amikor az első csapatomhoz odakerültem.”
Mielőtt a Fradihoz igazolt volna a támadó, a Strømsgodset IF játékosa volt, és bizony a klub szurkolói nem titulálták árulónak, amikor elhagyta őket, hanem nagyon kedves, baráti szavakkal búcsúztatták a világhálón is.
„Ez azért is lehetett így, mert tisztában voltak azzal, hogy min mentem keresztül, ameddig hozzájuk kerültem. 16 éves koromban igazoltam oda...”
Menekülttáborban született a hazájától távol, majd még távolabb került a szülőföldjétől. Éppen emiatt pláne érdekes, hogyan hatott mindez a játékosra, milyen embert faragott belőle.
„Visszahúzódó, nyugodt ember vagyok, nem szeretem a stresszes helyzeteket. Tudom, hogy a foci ezzel jár, főleg a nagy komoly meccsek, de a labdarúgás az, amiben igazán önmagamat tudom adni. Amint vége van az edzéseknek vagy a meccseknek, megyek haza, hogy nyugalom vegyen körül.”
Amikor az FTC bejelentette a szerződtetését, a FradiMédia azt állította róla, hogy pályafutása során már több poszton is kipróbálták.
„Úgy néz ki, bal oldali támadóként számítanak rám a Ferencvárosban, én viszont a tízes poszton, a középcsatár mögött érzem magam a legjobban. Ám a foci, ilyen szinten, nem kívánságműsor, ott játszom, ahol az edzőm számít rám.
Hívta a Partizan is, ám mégis az FTC-t választotta. Nem biztos, hogy minden játékos így döntött volna a világon, ám Tokmac Nguen azt is elmesélte az nb1.hu-nak, miért döntött így.
„Tárt karokkal várt a Ferencváros. Ráadásul, abban is hiszek, hogy ugyanolyan eredményesek lehetünk nemzetközi szinten, mint a Partizan. Kell még egy kis idő, hogy megismerjem a társaim, a körülményeket, a környezetemet, de azon vagyok, hogy minél hamarabb és minél jobb teljesítménnyel segítsem a csapatomat. Bízom benne, hogy hamarosan azt is kiérdemlem, hogy a kezdőcsapat tagja legyek.
Szombaton az a Puskás Akadémia vár a listavezetőre, mely csapat intézte már a tavaszi szezonban a Vidit a saját otthonában.
„Nem láttam azt a meccset élőben, de tisztában vagyok a végeredménnyel és a meccsen történtekkel. Kemény mérkőzés vár ránk, mert mindenki győzni akar ellenünk, mert mi vagyunk listavezetők.”
Biztosak vagyunk benne, hogy a Ferencváros ellen nem csak akkor akar győzni a többi csapat, amikor vezeti a bajnokságot...
