HozzászólásSzerző: Savaria1919 » 2019.02.14. 19:24
Ezek a mostani, árulkodó jelek (száműzött csapatkapitány, balhé az edzésen, előre leírt igazolások, pocsék évkezdés, titokban megünnepelt 100. évforduló stb.)azt mutatják a Haladásnál valami nagyon nincs rendben. Sem a játékosok és a vezetőség fejében, sem az öltözőben és a klubházban. Az illetékes személyek a szükséges megtisztítást egyre csak halogatják, miközben gondok tovább sokasodnak…
Halmosi Péter a jelenkori Haladás indikátora. Ha őt kiteszik a keretből, akkor nagy gond van a csapatnál. Elsőként közel négy éve, a Dunaújváros elleni vereséget követően mentették fel az edzések látogatása alól, mert megölelte a vendégek akkori – és a Hali korábbi, közkedvelt és méltatlan körülmények között elküldött – vezetőedzőjét, Artner Tamást. Abban az időben vették át a hatalmat Illés Béláék. A Haladás akkor is közel állt a másodosztályhoz. A klubvezetők korábban lemondtak a Halihoz ezer szállal kötődő játékosokról, helyüket előbb másodosztályból szerződtetett futballistákkal, majd olasz légiósokkal igyekeztek pótolni, sikertelenül. 2015 áprilisában három bajnokin 13 gólt kapott a csapat, miközben az akkori tréner kitette a keretből Iszlai Bencét és Fehér Zoltánt. Kísértetiesen hasonló okokból, mint ami most Halmosival történt. Előbbi összerúgott az edzésen egy fiatallal (legalábbis a tréner szerint), míg utóbbi bírálta a játékosokat (nem mindenki NB1-es szintű). Szentest a házon belüli Kuttor váltotta, a félig megszűnt Pápa 10 perc alatt kettőt gurított a Halinak, míg az Artner vezette Dunaújváros 4:1-re nyert a Rohonci úton. A meccset követően Halmosi üdvözölte egykori trénerét. Másnap már nem kellett edzésre jelentkeznie.
Az akkori gödörből Mészöly Géza rángatta ki a csapatot, visszahozta Halmosit, aki fontos gólt szerzett a Nyíregyháza ellen, végül sikerült bennmaradnia a csapatnak.
Az MLSz juttatásainak és a szponzori (Swietelsky) támogatásoknak köszönhetően másfél év nyugalom következett Szombathelyen. Minőségi légiósok (a két Wils, Williams) mellett klubhoz kötődő játékosok és tehetséges fiatalok alkották a keretet, miközben épült a stadion. Az első idény végére a dobogóért harcolt a szombathelyi klub.
Az első rést a 2016-os nyári igazolások ütötték a pajzson. A három drága külföldi igazolás közül (Calvente, Ars, Overgoor) egyik játékos sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a helyükön szerepeltetett fiatalok sokkal meggyőzőbb teljesítményt nyújtottak. Ráadásul közben a klubkassza is kiürülni látszott, ezért értékesíteni kellett a két legpiacképesebb labdarúgót. Így került Hegedűs Felcsútra, valamint Gaál Angyalföldre. Fél évvel később a középpálya motorját jelentő Iszlai Bencét sem sikerült megtartani.
2017 nyarán az említett három alapember pótlását a másodosztályból igazoltakra, valamint rutintalan fiatalokra bízta a klubvezetés. Hasonlóan, mint három évvel korábban. A pocsék idénykezdést követően Halmosi Péter szóvá tette, talán nem kor alapján kellene eldönteni, ki szerepel a kezdőben. Két hétre felmentették a munkavégzés alól.
Az idő Halmosit igazolta. A Felcsúttól elszenvedett 5:1-es hazai vereséget követően Mészölyt kirúgták. Ez egy hibás lépés volt, az edző korábban jó munkát végzett, indokoltabb lett volna megtartani és hozzá megerősíteni a keretet (egy belső védővel és a még akkor csapat nélküli Iszlaival).
2015 áprilisához hasonlóan a klubvezetés megint egy fiatal, házon belüli trénerre bízta a folytatást. Ahogy korábban Kuttor Attilával, úgy ezúttal Pacsi Bálinttal sem javult fel a Hali. Az akadémia éléről a kispadra ültetett edző tovább folytatta az erőteljes fiatalítást. Hiába játszott egyszerre 6-7 utánpótláskorú játékos, a győzelmek csak nem érkeztek.
Pacsi helyét a felvidéki Hipp Michal vette át, aki Mészölyhöz hasonlóan jó választásnak tűnt a Hali kispadjára. Visszahozta a rutinos játékosokat a keretbe, a fiatalokra elsősorban csereként számított. A csapatot bent tudta tartani, miközben hazai pályán veretlen maradt.
2018 nyarán az amúgy is foghíjas keret tovább gyengült. A klubhoz kötődő, minőségi légiósok helyét javarészt a másodosztályba kiesett csapatok távozói közül töltötte fel a klubvezetés. Ahogyan 2014-ben és 2017-ben is. Ezúttal is pocsékul indította a szezont a Haladás, és a nyár végén ezúttal sem igazoltak erősítést jelentő futballistákat, hanem elküldték a vezetőedzőt.
Már az utód megtalálása sem ment könnyedén, másfél héttel Hipp menesztését követően jelentették be: Horváth Ferenc veszi át a Halit. Míg Mészöly és Hipp eredményes edzői pályafutással a háta mögött érkezett Szombathelyre (előbbi 2x magyar bajnoki ezüstérmes volt az Újpesttel, utóbbi volt szövetségi kapitány is), addig Horváth leginkább az egyedi nyilatkozataival és az eddigi sok állomáshelyével (mindössze 45 éves, mi vagyunk a 10. klubja) tűnt ki.
Tréfásnak szánt értékelései a Haladásnál sem maradtak el, a jó eredmény annál inkább, elődjét jócskán alulmúlja. Pedig bővebb keret állt már ősszel is a rendelkezésére. Nem kellett eltiltás miatt nélkülöznie Jagodicsot és Priskint, illetve érkezett a középpályára Daushvili és Ofosu. Egyetlen bravúrgyőzelmet tud felmutatni, miközben hazai pályán nyerhető meccseket bukott el a szombathelyi brigád. Idegenben meg semmi karaktere és tartása nem volt a csapatnak, még az alacsonyabb osztályú kupaellenfelek ellen is görcsösen futballoztak a játékosok. Megesett, hogy az első kapura veszélyesebb lövésig 60-70 percet kellett várni, de akkor meg már mindegy volt. A debreceni és a paksi döntetlenünk között egyik találkozót sem úsztuk meg legalább két kapott gól alatt. És egyedül a Kisvárda kapuját sikerült bevenni (szeptember 15-én).
A téli szünetre 8 pontos hátránnyal vonult a Haladás. A klubvezetéők megerősítették Horváthot a pozíciójában, a keretet jórészt olyan légiósokkal töltötték fel, akik ősszel nem, vagy alig-alig jutottak szóhoz, de korábban a magyarnál erősebb bajnokságban voltak alapemberek. Tehát a képességük adott, az erőnlétük kevéssé. Mire utolérik magukat, nekünk már mindegy lesz.
Még bele sem fújt a játékvezető a sípjába a Kisvárda elleni szezonkezdő meccs kezdőrúgásakor, Horváth tréner már előre megmondta: nem sikerült az erősítés úgy, de az öltözői légkör sokat javult. Akkor ennek így mi értelme volt? Kérdezi jogosan a szurkoló, de választ azt ne reméljen. Mivel a Haladás nem áll anyagilag olyan szinten, hogy öt-hat azonnal bevethető klasszist igazoljon, akikkel talán összejöhetne a bennmaradás, inkább neki kellett volna állni, és építeni a jövő csapatát. Ehelyett fél évre szóló szerződést kötöttek egy rakat új játékossal, akik majd a borítékolható kiesést követően ingyen továbbállnak.
A Haladás pontosan úgy folytatta a bajnokságot, ahogyan azt abbahagyta decemberben. Nyerhetőnek tűnő meccset bukott el hazai pályán Kisvárdán, majd egy szintén hozható találkozón kellett beérnie egy döntetlennel Pakson. Mindeközben a tabellán közel állók 4, illetve 6 ponttal gyarapították egységeiket. És Cucu megint kereten kívül…
Ezek után február 11-én hétfőn bejelentették, hogy a bolgár válogatott Ivanov másfél évre szóló megállapodást kötött a Haladással. Sajtóhírek szerint havi 8 millió forintot fog keresni a támadó, de ezt a klubvezetés cáfolta. Mondjuk az is biztos, hogy nem a minimálbérnek megfelelő összeget viszi haza.
Ha január elejére sikerült volna 4-5 Ivanov-szintű játékost igazolni, beépíteni az idénykezdésig, és győzelmekkel startolni, akkor esetleg lett volna esély az élvonalbeli tagság meghosszabbítására. Így maximum arra lesz jó ez a húzás, hogy a futballistát a nyáron majd jó pénzért értékesíti a klubvezetés.
És azt nyomban el is költhetik új igazolásokra, hogy egyáltalán legyen kikkek kiállni az NB2 nyitófordulójában. Mert ugye a légiósok, lejáró szerződésűek kapásból távoznak, a maradék jobb játékost elviszik más élvonalbeli gárdák. Veteránjaink meg szögre akasztják a cipőt. Maradnak a rutintalan fiatalok, és a kölcsönből visszatérők.
A magam részéről egy dolgot tudok javasolni az illetékeseknek, ha el akarják kerülni a még nagyobb káoszt: irány pakolni!
Szombathely jobban szereti a Haladást, mert érzi, hogy szeretetével nem sztárokat és egyéneket támogat, hanem az eszményien tiszta amatőr sportszellemet.
Ez a tiszta sport a Haladás érdeme. A Haladás mindegyik játékosa él-hal az egyesületért, s a csapat minden mérkőzésén mindig megtesz mindent, ami tőle telik, akár az NB2-ben játszik, akár az NB1-ben. - Képes Sport 1940.
