Dárdai Pál a kortárs magyar labdarúgás legjobb, legfontosabb, legbölcsebb és legfelkészültebb szereplője – ez egész egyszerűen nem lehet vita tárgya.
Minden szava és meglátása aranyat ér, bizonyított játékosként, vezetőedzőként és szövetségi kapitányként is.
Ő az a magyar, aki minden szurkolónak a gyakorlatilag a legnagyobb kedvence.
Dárdai Pállal terjedelmes, remek interjú jelent meg az Indexen, melyben beszélt a sorsáról, a Hertha szerepléséről, a magyar játékosok legnagyobb gondjairól, de az MLSZ új bizottságának a működéséről is, melyben Szabics Imrével együtt ő is szerepet kapott.
Ebből szemezgettünk:
Szerződéshosszabbítás:
Az előző szezonban voltak ajánlatai Németországból, más országból is, most is kitartóan ostromolják?
Tavaly kaptam, most nem kapok. Tudják, hogy nem foglalkozom velük, most még csak azt sem érzékelem, hogy keresnének. Tudják, hogy a családom Berlinben él, jó helyen vagyok. Ráadásul nyugodt lehetek, mert decemberben már meghosszabbították újabb egy évvel a szerződésem. Van a klubnak egy opciós joga, leültünk az év végén, és megkaptam a soron következő évemet. Folytatódik a tanulási folyamatom.
Fizetés:
Ha az edzők fizetési rangsorát nézzük, rendszeresen felülteljesít a csapatával, a közvetítési jogdíjakból többet kap a Hertha, mint négy éve. Emellett elég sok pénzt hozott már a játékosok felépítésével, eladásával. Nem lehet ilyenkor, három jó szezon után a bérét felfelé vinni?
Nem így működik a klub és én sem. Erős közepes fizetésem van, nem sok, nem is kevés. A pénz nem minden, itt nyugodtan dolgozhatok, ha elrontok valamit, maximum én tudom, mi volt az. Nem szeretnék visszaélni a helyzettel. Az a fontos, hogy nem szólnak bele semmibe. Ez mondjuk nem csekély felelősség is, mert így nem mutogathatok senkire, ha nem megy. Ha nem megy, miattam nem megy. Egyszer láttam a bankszámlámat, amikor abbahagytam a futballt. Nem viccelek. Egyszer mentem be a bankba megnézni, hányadán állok. Mert amikor befejeztem, a futballista bérem és a kezdő edzői fizetés között nagy volt a különbség. Akkor kellett ránéznem, mennyi maradt, hol kell húzni a szíjon. Mindig van annyi a zsebemben, amennyi kell, szerencsés vagyok 16 éves korom óta. Volt nekem is mit ennem, a családomnak is, és félre is tudtam tenni.
Bizottság:
Milyen volt a bizottsági ülés december végén? Szabics Imre és ön ott volt rajta, Gellei Imrét láttam még a fotókon, a bizottság magyar tagjait nem.
Elmondták, miben léptek előre, és megnéztük, min kell változtatni. Egy kérésem volt, nem akarok hazamenni feleslegesen, mert az időmbe egyre kevésbé fér bele. Azt kértem, vigyük végig, amit elkezdünk, mert nem lehet minden két évben újat kezdeni, mert sohasem érünk a végére. Olyan ez, mint a szántás, ha a paraszt megáll a sor közben az ekével a közepén, abból nem eszünk kenyeret. Egyből nem engedek, nehogy azt higgyék otthon, hogy jól dolgoznak. A befektetett pénzt látom, a jól képzett játékosokat nem. Mindenki házra vágyik, ha nincsen pénze és még nincs telek sem, akkor nekikezd tanulni. Össze kell kaparni a tudást, és lehet, hogy öregségére, de épül valami, és lesz egy ház. Nézhet jól ki egy stadion, szépek a pályák, de ha nincs játékos, akkor a hibát kell keresni. Az NB I.-es edzők nem hiszem, hogy akkorákat tévednének játékrendszerben, amikor összerakják a csapatot. De abban tévednek, hogy nekik csak annyi a dolguk, hogy nyerjenek a hétvégén. Nekik észlelni kell a hibákat, megkeresni a bajt a gyökerénél. Klubok nélkül nem lesz futball. Ha rossz az első labdaérintés a gyereknél, mondják el, hogy rossz. És követeljék meg, hogy javítsa ki. Ne nagy pályán, mert ott a gyerek kétszer ér hozzá, nem fejlődik semmit. A kis játékokban, 3-3 ellen érdemes erre odafigyelni.
