ManBat írta:pmatyi írta:A sima Borsodi ihatatlan, de ez a mester meglepően jó lett. Kb itt kezdődik az, amit már sornek lehet nevezni.
Kb. ennyi. A Soproniban semmi keserűség,én azt azért nem bírom.
Az a helyzet, hogy évtizedekig nem sok minden történt sör fronton, esetleg technológiában volt egy kis előrelépés, vagyis pasztőröztek a 80-as évek közepétől. Azokban az időkben a sör területileg volt elosztva, mint minden más is. Mi az osztrák határ szélén Győr-Sopron és Vas Megyében a Sopronit ittuk, vagyis apáink, mert én akkor még gyerek voltam. A Soproni mellett ott volt drágábbnak, minőségibbnek és nyugati luxusnak a Steffl. És kb. ennyi sör volt. A Sopronit vagyis ahogy akkor hívták az Ászokot mindenki értékelte. Mellettem apámék mindig lenézett olcsó sörnek tartották a Kanizsait, Balatonit, Kőbányait. Borsodi meg szökőévente sem jutott a környékre sem. 90 után mindent lehetett kapni mindenhol, de a környékünkön a Soproni megmaradt, mint elismert márka, elismertebb és jobb(nak gondolt) mint minden más magyar sör. Persze mindenki fejlődgetett közben, de nem eleget.
Az utóbbi 10 évben gombamód szaporodtak a kis sörfőzdék, nyíltak a házi sört kínáló sörözők, egyre több lett az ilyen fesztivál is. A nagyok is kénytelenek voltak összekapni magukat. Így született a Soproni IPA és APA, meg a többiek, mint a hideg komlós, meg felső erjesztésű meg hasonlók. Ezek mind minőségi sörök, ízlés dolga ki melyiket szereti.