Ha kisdrazsé lennék és ismerném magamat, akkor biztos, hogy az utolsó ember lennék a Földön, akitől megkérdezném, létezik-e a Télapó, a Jézuska, a húsvéti nyuszi, hogy tényleg a gólya hoz-e minket és, hogy mi lesz velünk, ha meghalunk.
Arról viszont örömmel számolok be, hogy a tegnapi Monor-Vasas rangadó kezdőrúgását egy Mikulásnak beöltözött valaki végezte el, mert ez azt jelzi, hogy a monori elöljárók gondoltak a szurkolókra. Arra, hogy kedveskedjenek nekik, hogy megpróbáljanak egy kis mosolyt az arcukra csalni már a kezdés előtt. És nem csak a kicsiknek… Mert azt viszont bárhol, bárki előtt felvállalom, hogy azok közé tartozom, akik tudják és minden körülmények között azt vallják, hogy a labdarúgást a szurkolókért találták ki, azaz ők a legfontosabbak. Ezért is fontos, hogy minden körülmények között kiemelten legyenek megbecsülve.
Azt, hogy a monoriak is így gondolják, már akkor biztossá vált a számomra, amikor még a III. Kerület sporttelepére be sem érve már messziről meghallottam a magyar labdarúgás egyik valaha volt legjobb hangosbemondójának, Maros Józsefnek a hangját. A mindig precíz, felkészült, csupaszív szakember egyébként a Honvéd állandó műsorvezetője. Kérdeztem tőle hármat-hármat mindkét csapatról az első pillanatokban, és ő most is mindenkiről tudott mindent, így még szakmaibban állhattam neki a „munkához”.
Aztán elkezdtem nézni a sárdagasztásos vízilabda-meccset.
A Kerület pályáján a Monor mellett még ugye a Kerület és jó sokáig a Vác is játszott, pár hete már renoválni kellett a pálya talaját, ami mostanra totál mocsárrá változott. Amikor Szanyó Károlytól szombat reggel megkérdeztem Messengeren, mit szól hozzá, hogy ilyenek lesznek a körülmények, jelezte nekem, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli, mert az ő csapatának mindenhol, minden körülmények között megalkuvást nem tűrően, alázattal, sokat futva és tiszta szívből kell játszania.
A meccsre egyébként azért is mentem ki, hogy rájöjjek, hogy miért változott meg a Vasas a vezetőedzővé történt kinevezése óta. Azt eddig is tudtam, hogy futballista múltja miatt még mindig felnéznek rá a játékosok, edzői filozófiája (erre utalt a cseten) meg minden szurkoló számára szimpatikus.
Ehhez viszont meg kell találnia a megfelelő csapatot és játékoskeretet. Ez egyszer már ugye sikerült neki a Vasasnál, és a jelek szerint, most is így van és lesz.
A labdarúgás, akárcsak az életünk, online térré változott abban az értelemben, hogy az interrakciók minősége és sebessége, valamint az ezeket megfelelően feldolgozó képesség tud kiemelni az átlagból. Szanyó olyan edző, aki együtt él a játékkal, a kispad előtt él-hal a csapatáért, nem pedig a kispadon ülve szunyókál vagy mobilozgat, mint a bekokainozott Diego Armando Maradona Mexikóban.
És előbbi hozzáállás kiemelten fontos, de nem csak Magyarországon és nem csak mondjuk pár hete…
Másik erőssége Szanyónak, hogy nem anyázza megsértődve a játékosait egy-egy rossz megoldás vagy kivitelezés után, hanem azonnal jelzi nekik a jó megoldást. Az emberei hallgatnak rá, lesik, figyelik minden szavát és rezdülését, és ez így együtt, nagyon fontos tényező.
Mindezekről 30 perc alatt simán meggyőződhettem, majd elindultam a büfébe, mert a Kerület-pályán a világon a legfinomabb a rántott húsos szendvics és a meleg tea, és én ezt olyan szinten gondolom komolyan, hogy bárkivel képes vagyok „öriharisosembocsiig” összeveszni, aki mást állít (azaz hazudik) erről.
És akkor hirtelen ott termett előttem Sinkovics Gábor, a sportújságírás egyik legnagyobb legendája. Gabit már azóta ismerem, amikor még be akarták etetni nekem a Mikulásról meg a társairól a meséket, de nyugodtan kijelenthetem, ő volt az az ember, akinek először ismertem meg az írásait minden újságot egybevetve úgy, hogy nem néztem meg, ki írta a cikket. Több, mint 30 évig dolgozott az NS-nél, ahonnan viszont elküldték. Most a Vasas Kubala Akadémia honlapjára ír sinkovicsgabis riportokat és az egyik könnyed, szórakoztató jellegű magazin olvasóit is megörvendezteti élményszámba menő beszámolóival.
A mérkőzés hátralévő 60 percében (plusz a szünet) sikerült vele végig a Vasasról beszélgetnem. De nemcsak vele, hanem a mindig jól értesült szurkolókkal is.
Így tőlük megtudhattam, hogy újabb fél évvel csúszik majd az új Illovszky Stadion átadása (a hülye papírok meg a pénz miatt – állították) és, hogy Jámbor János tulajdonos, aki a röplabda csapat tulajdonosa is, hamarosan átadja az Akadémia tulajdonosának a felnőtt csapatot, hogy csak a röpisekre koncentráljon, akik amúgy bajnokok lesznek.
Közben a pályán a Vasas fokozatosan őrölte fel a Monor erejét és végül teljesen megérdemelten nyert 2-0-ra több száz Vasas-szurkoló legnagyobb örömére. Azért voltak csak ennyien, mert a Kerület-pálya befogadóképessége nagyjából ezer fő és ugye voltak monoriak is a meccsen, meg tiszteletjegyesek is.
Meccs után az öltözőfolyosón találkoztam Szanyó Károllyal, aki a Nemzeti Sportnak és a Vasas honlapjának is nyilatkozott a mérkőzésről. Én viszont nem kifejezetten a Monor elleni látottakról kérdeztem, hanem ahhoz kapcsolódóan. Mert szerintem kulcsfontosságú volt, hogy a Vasas bírta csak azt a tempót, ami a mérkőzés megnyeréséhez kellett, és én azt is megtudtam a szurkolóktól, hogy amióta újra a Karesz az edző (így becézik a fanatikusok) soha nem fáradt még el egy Vasas-játékos sem, és nem is fog többé. Rögzítenem sem kell, hogy a második gól után már pláne mindenki kiszámolta, hogy a Vasas újra feljut az NB I-be…
Szanyó megerősítette, hogy az állóképesség nagyon fontos, erre kiemelten próbál odafigyelni, de úgy, hogy közben figyelembe kell vennie, hogy meccsek voltak és van még egy, és persze azt is, hogy a szezon végén járunk. A téli felkészülés egyik legfontosabb feladatának nevezte, hogy elérje azt, hogy még többet és még gyorsabban tudjanak majd futni a játékosai a tavasszal labdával és labda nélkül…
A vízilabdás sárdagasztás közben bemutatott angyalföldi tempón elmélkedve hazafelé meg csak egy kérdést tettem fel magamnak: „hol járna a Vasas, ha nyári felkészülést és az azt követő edzéseket is Szanyó Károly vezette volna, nem csak a kinevezése óta?”.
Mert Szanyó irányításával a Vasas mindhárom meccsét megnyerte 810 pontra van már csak a feljutó helytől), előző fordulóban az éllovas ZTE otthonában aratott diadalt…
Lehet, hogy a feljutásról újra álmodozó angyalföldi szurkolókat Nostradamus hozzáértő szelleme szállta meg?
