A promotions.hu által készített interjú legfontosabb megállapításai:
egy futballista fenyőfaárusként, raktárosként és takarítóbrigád vezetőjeként is meg tudja állni a helyét, ha akarja
a 15-20 évvel ezelőtti futballtulajok tettszőleges indokokkal csíptek le a focisták béréből, ami jókora lökést adott a fogadási csalásokhoz, őket viszont még senki sem vonta felelősségre
a játékosoknak a klubvezetők és a labdarúgó szövetség közti összefonódás miatt szinte semmilyen érdekérvényesítő képességük nem volt
bundázni csak jó futballisták tudnak, egy meccset pedig úgy is „meg lehet csinálni”, hogy másnap hetes osztályzatot adnak érte a Nemzeti Sportban
addig lesz táptalaja a bundának a futballban, amíg a pályák körüli reklámtáblákon fogadóirodák hirdetnek
volt olyan bajnoki szezon, amikor az NB I csapatainak minimum felénél aktívan részt vettek a fogadási csalásban játékosok
egy játékos soha nem heccből csal el egy meccset, ez nem az edző, szurkoló elleni szándékos merénylet
nem csak városi legenda, hogy a focisták jó része szeret italozni, kaszinózni
ha szürke NB I-es játékos lenne csak belőle, akkor az ifjabb Pomper inkább ne legyen futballista
Marco Rossi nagyon jó edző, de a válogatott emiatt még nem fog kijutni az Európa-bajnokságra
lehet Dzsudzsák Balázs után csinálni, ha valaki tudja, és nagyon kár, hogy nem írta alá a szerződését a Lazióval.
Hosszú hónapok óta próbáltuk összehozni az interjút, ami egy tavaly szeptemberi Facebook-posztja miatt merült fel. Ebben közölte, hogy könyvírásba kezd. Felkérte valaki, vagy magánakció?
Azt vettem észre, hogy mostanában már mindenki mindenről ír könyvet. S mivel szerintem a velem történt sztorikból alsó hangon egy kötet összejönne, úgy gondoltam, miért ne vágjak bele? A kuriózuma az lesz, hogy én írom saját kezűleg, ahogy a posztjaimat is.
Még szerkesztőt sem fog felkérni?
Olyan sok könyvet még nem írtam, úgyhogy nem tudom. Megírom a nyersanyagot, aztán ha kell, akkor persze kérek segítséget a továbbiakhoz. Kaptam azért pár üzenetet, hogy ez nem olyan jó ötlet.
Kikről van szó?
Olyan emberekről, akiknek nem szolgálja érdekét egy ilyen könyv.
Megfenyegették?
Inkább jó tanácsnak vélem. Nem veszem fenyegetésnek, amúgy sem voltam sosem az a beszari gyerek. Azt a sok mocskot, ami velünk történt a kilencvenes évek végétől nagyjából 2008-ig, most már el kellene mondani valakinek. Úgy tűnik, én leszek ez a valaki.
Fordítsunk egyet az interjúk megszokott rendjén, s haladjunk időrendben visszafelé. Mivel foglalkozik mostanság?
Ott szeretném kezdeni, amikor bevittek szirénázó autóval a rendőrségre 2012-ben. Onnantól évekig futballpálya felé sem néztem. A következő fociélményem az, amikor 2016-ban kijutottunk az Eb-re. Dzsudzsák Balázs barátomtól kaptam jegyeket, s kimentem szurkolni a válogatottnak a magyar-norvég pótselejtezőre. Hogy mit csináltam a futball karrier befejeztével? Voltam fenyőfaárus például, ami tök jó volt, csak hamar rájöttem, hogy tavasszal nem igazán prosperál ez a szakma. Aztán dolgoztam egy nagyáruházban a takarítók vezetőjeként. Egy ismerős szólt, hogy van ilyen munka. Hamar kikupáltak, szerettem ott dolgozni, az emberekkel foglalkozni. Aztán pár hónap után rám kentek olyan dolgokat, amelyek nem az én felelősségi körömhöz tartoztak, s elköszöntek tőlem. Aztán dolgoztam raktárosként is, de kiderült, hogy a vezetők, miként a korábbi klubjaimnál, ott is igazi gyökerek, amit közöltem velük, így onnan is kirúgtak. Jelenleg nincs állandó munkám, de bármit szívesen kipróbálok.
Adódna az edzősködés, mint volt élvonalbeli futballista...
Igen, ezért is végeztem el a B licenszet. Az A licenszes tanfolyamra nem tudom, hogy felvennének-e a megtépázott renomémmal, kíváncsi vagyok. Hosszútávon szeretnék felnőtt csapatot edzeni.
Miért nem gyerekekkel foglalkozna előbb?
Mert tudom, hogy hol a helyem. A kicsikhez sokkal több türelem kell, mint amennyi nekem van. A felnőttek nyelvén jobban értek a pályán. Mivel a megítélésem nem túl jó, és edzői múltam sincs egyelőre, nem biztos, hogy könnyen el tudok indulni. De remélem, hogy lesz, aki díjazza a mentalitásomat, a futballhoz való hozzáállásomat.
Térjünk vissza a pályára, a Budai II László Stadionba, 2008-2009-es idény. Amikor 2012-ben a Dabas játékosaként elvitte a szirénázó autó, a reacos időszakban elkövetett fogadási csalást kérték számon a nyomozók. Bundázni sokszor olyan kluboknál szoktak a játékosok ahol nincs pénz. A REAC-nál sem volt?
Kaptunk fizetést, az átlagos focistabérnél kevesebbet.
Az akkor (is) divatos minimálbéres szerződés szerint?
Volt szerződésünk, de nem emlékszem milyen típusú. A probléma nem az alapbér volt, hanem hogy tetszőleges indokokkal állandóan levontak a bérünkből. Vagy azért, mert puha volt a labda, vagy mert elkéstél, vagy mert épp nem tetszett a játékod. A prémiumról ne is beszéljünk, mert az meg olyan volt, mint a Colombo felesége, sose látta senki.
Lehet, hogy naivan hangzik, de ha úgy érezték, hogy igazságtalanul vonnak le a fizetésükből, miért nem emelték fel a szavukat ez ellen?
Szerintem kezdjük el ezt messzebbről. Igazából ez az egész történet nem a REAC-ról szólt, még ha végül ott is csattant az ostor. Én gyerekkorom óta a világ legbecsületesebb focistája voltam, Magyarország legjobb játékosa akartam lenni, és viselni a magyar válogatott mezét. Ezek voltak a vágyaim. A dolog ott siklott félre, amikor a Videotonban játszottam. Egy alkalommal egy nálunk jobb csapat ellen 0-0-t értünk el, nem is játszottunk rosszul. Majd ezek után bejött az öltözőbe a tulajdonos nagy szivarral a szájában, és azt mondta: „Uraim, lélektelen játék miatt elveszem a féléves prémiumukat.” Ez fejenként több millió forintos tétel volt.
Megint a naiv kérdés: senki sem állt fel, hogy megkérdőjelezze a büntetés jogosságát?
Nézze, az én időmben a klubtulajok mindenhatók voltak. Ha valaki feltett volna egy ilyen kérdést, másnap nem lett volna a csapatnál. Szóval ücsörögtem az öltözőben még jó két órát, és azt hiszem, ott valami elpattant bennem. Kiábrándultam ebből az egészből, amit magyar focinak hívunk. Azon morfondíroztam, hogy lehet az, hogy bizonyos emberek következmények nélkül megtehetnek ilyet olyanokkal, akik nem szolgáltak rá.
Jogászhoz is fordulhattak volna, vagy játékos szakszervezethez.
Akkoriban még két futball irányító testület volt: az MLSZ és a Magyar Labdarúgó Liga. Mivel mind a kettőben ott ültek döntéshozóként a klubelnökök, mehetett az ember akárhova, soha nem lett volna igaza. Ebben a helyzetben felmerült bennem: hogyan állhat ki az igazáért egy játékos? Sehogy, ez egy kikerülhetetlen csapdahelyzet. A bundázást ebből az aspektusból is érdemes megvizsgálni. Egy focista ugyanis soha nem heccből csal el egy meccset, hanem azért, mert belekényszerül. Ez nem az edző vagy a szurkoló elleni szándékos merénylet, ezt felejtse el mindenki. Általában ezek a fentihez hasonló, nagy hatalmú futballelnökök váltották ki a játékosokból ezt a viselkedést a különféle gusztustalan intézkedéseikkel. A korombeli volt játékosok azt szokták mondani, vagy tíz évvel előbb vagy tíz évvel később kellett volna futballistának lenni az NB I-ben.
További részletek a linkre kattintva érhetőek el a promotions.hu oldalán.
