Marco Rossi szövetségi kapitány az életrajzi könyvének a bemutatóján kiemelten mesélt a Honvédnál töltött éveiről, természetesen arról az időszakról is, amikor elsők lettek a bajnokságban. Rossi azt mondta, kiemelkedő volt a csapategység, de kellett a sikerhez olyan kiemelkedő tudású és mentalítású játékos is, mint Davide Lanzafame. Viszont azt is hozzátette, Lanzafame egyedül nem lett volna képes aranyérmet szerezni.
Lanzafame a Honvéd igazi karmestere volt. Gólkirály és a bajnokság legjobb játékosa is lett kispestiként. A pálya mellett az öltözőben is igazi vezér volt. Ám észrevehető volt, hogy a kezdeti forrófejűsége hétről hétre változott, méghozzá jó irányba. És ez a tendencia még tovább tart azóta is, hogy a Ferencvárosba igazolt. Lanzafame mindig is imádott gólt lőni, soha nem alibizett, felvállalta kispestiként, hogy az a feladata, hogy a legjobb legyen.
Az FTC játékosaként is ez az álma, ám a Nemzeti Sportnak adott interjújában további fontos változásokról beszélt:
„Legutóbb a Kisvárda elleni bajnokin két középső védő, Abraham Frimpong és Miha Blazic szerezte a gólokat. Zavaró ez egy csatárnak?
Egyáltalán nem. Régen lehet, hogy idegesített volna, annak idején Olaszországban, tinédzserként a falba vertem volna a fejemet, de ma már nem vagyok ilyen. Sokat változtam az évek alatt, hogy úgy mondjam, benőtt a fejem lágya. Most már csak az számít, hogy nyerjen a Ferencváros. Nincs már bennem az az érzés, hogy az öltözőben szétrúgom a padot, mert aznap nem lőttem gólt. A mostani Fradiban több mint kezdőcsapatnyi futballista szerzett már gólt, ez is jól mutatja az erőnket. Bárki bármikor képes a kapuba találni. Senki sem egyénieskedik a kapu előtt. Persze azért csatár vagyok, úgyhogy fontosak a gólok.”