Mint jeleztük, ma megtartották Marco Rossi könyvbemutatóját. A remekművet, amit Ch. Gáll Andrásnak, az nb1.hu korábbi főszerkesztőjének, a Magyar Idők jelenlegi, kiváló tollú sportújságírójának a segítségével írt meg. Az összejövetelen azonban más dolgokról is szó esett.
Az összejövetelen az nb1.hu a következő, összetett kérdést tette fel, a videóban 22. perc 24 másodperctől tekinthető meg. A leirat elolvasása után is érdemes megnézni, Rossi reakciói miatt, főleg a legutolsó gesztusa árulkodó!
nb1.hu: „András először tőled kérdeznék: a Marcót már akkor is elfogadta a közvélemény és a szurkolók is klubhovatartozás nélkül, amikor először volt a Kispest edzője. Szerinted, miért? A Marcótól pedig azt kérdezném, volt-e olyan pillanat, amikor megbánta, hogy mindig a frankót mondja?”
Ch Gáll András: „Megadtad a választ az utolsó mondatoddal, mert nekem az volt a legrokonszenvesebb a Marcóban, hogy nem hadovált, mindig megmondta a frankót, hogy a te szavaidat idézzem. És az eredmények jöttek. Persze voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek is a Honvédnál eltöltött majdnem öt év alatt. Volt egy kis szünet is, amikor eltávozott, majd visszatért, de a tulajdonos nem véletlenül hívta vissza a Marcót. Alapvetően tudta, hogy vele fog a csapat kilábalni a hullámvölgyből. Ki is lábalt. És szerintem az, hogy 2017-ben meg is nyerte a Honvéd a bajnokságot, az a magyar futball százvalahány éves történelmének egyik legnagyobb csodája.”
A szövetségi kapitány nem feltétlenül a kérdésünkre válaszolt, hanem ismét elmondta a frankót, ami végül kegyetlen kemény sztorit adott ki.
null
null
Marco Rossi: „Nem egy könnyű kérdés. Az első év elteltével, amikor megszereztük a harmadik helyet, ami huszonvalahány év után a legjobb eredménye volt a Honvédnak, akkor átalakítottuk a csapatot, Nagyon sok játékost felhoztunk az U19-es csapatból. A Bobál-ikreket, Holender Filipet, Prosser Danit, Lőrinczy Attilát. Akkor azt kértem a tulajdonostól, mert volt két hét szünet, hogy egyelőre ne igazoljanak senkit, mert meg akarom nézni, meg akarok bizonyosodni róla, hogy a fiatalok hogyan teljesítenek. De sajnos érkeztek olyan játékosok, akiket én nem kértem. Idegen külföldi játékosok. És akkor sajnos a csapat nem volt ugyanazon a hullámhosszon, mint én. Ennek ellenére, elég tisztességes eredményt értünk el. És amikor sorozatban elszenvedett öt vereség után elhagytam a klubot, akkor a Honvéd a nyolcadik volt a tizenhatos mezőnyben, nem fenyegette a kiesés. Április vége volt, nem volt semmi gond. De akkor úgy éreztem, hogy nem tudunk előrelépni a jövőben. És én olyan vagyok, hogy mindig nyerésre játszom. És ha nem látom a lehetőséget, akkor nem akarok evickélni a langyos vízben. Nem láttam a jövőt, nem volt jövőkép. És ez volt az oka, hogy akkor lemondtam. Amikor nyolc hónap múlva visszatértem, akkor volt egy sajtóértekezlet Kispesten. Soha annyi újságírót nem láttam még addig egy helyen. Mindenki azt kérdezte tőlem, hogy megbolondultál, visszajössz egy kieső csapathoz? De akkor elkezdtük felépíteni azt a csapatot, amelyik 2017 májusában bajnok lett. Olyan csapatot, mely mindenekelőtt az akadémián nevelkedett játékosokra épült és magyar játékosokra. Persze, szükség volt olyan játékosokra is, akik a különbséget jelentették a többi csapathoz képest, mint például Lanzafame. De ő nem egyedül jelentette a különbséget, a többi fiatal, saját nevelésű játékossal együtt jelentette. Mert azt tudni kell, hogy a bajnoki mérkőzéseken mindig más és más volt a kulcsjátékos. Hét-nyolc kulcsjátékosa volt a csapatnak abban a bajnokságban.”
Tehát, ha a távozása előtt Hemingway nem nyúl át Rossi feje fölött, amikor elkezdte tesztelni a későbbi mag játékosait, akkor már előbb sikeresebb lehetett volna a Honvéd.
Marco Rossi a kérdésünkre adott válasza után ránk kacsintott…
