Magyarország-Észtország 2-0
Hiába ijesztettek ránk az észtek a mérkőzés elején hatalmas helyzettel, elfogulatlanul kijelenthetjük, túl sok közük nem volt a mai mérkőzéshez. Végig az történt a pályán, amit a magyar válogatott akart, és szerencsére, ez magabiztos győzelemmel is párosult.
Willi Orbán ezúttal is az egyik legjobb játékosunk volt, de nemcsak a gólja miatt (ami ugye az első volt a nemzeti csapatban) bizonyította be ismét, hogy az utóbbi évek legjobb ötlete volt az, hogy a mi válogatottunk tagja legyen.
Dzsudzsák Balázs nem kezdett, így ismét Szalai Ádám viselhette a csapatkapitányi karszalagot, aki alázatos, harcos játékával és góllal hálálta meg a szakmai stáb újbóli bizalmát.
Mint déli cikkünkben jeleztük, tiszta szívből kívántuk a magyar válogatott mellett a Marco Rossit helyettesítő Cosimo Ingusciónak is a diadalt, mégpedig azért, hogy végre a rivaldafénybe kerüljön a talján szakember, mert rengeteg olyan sikerből vette ki eddig a részét a háttérben meghúzódva, ami nélküle nem biztos, hogy megvalósult volna.
Egyébként nem ez volt a világ valaha volt legjobb meccse, de nyertünk, ráadásul magabiztosan, megérdemelten, bíztató játékkal- és taktikai elemekkel megfűszerezve. Sokszor bosszankodtunk amiatt, hogy esélyünk nem volt olyan mérkőzéseket megnyerni, melyeknek az esélyesei voltunk.
Ezért is kell és lehet is nyugodtan annak örülni, hogy ez ma halál lazán sikerült.