HozzászólásSzerző: Savaria1919 » 2018.09.23. 20:13
Érdekes kis kaland volt ez, megérte 3 órát utazni.
Igazi nosztalgikus hangulatban zajlott az összecsapás. Rendesen készültek a szervezők a vendégdrukkerek fogadására, volt egy néni, aki egyszerre látta el a pénztárosi és a büfés teendőket. A vendéglátóipari egység színvonala mondjuk kenterbe verte néhány NB1-es csapatét. A 350 forintos sör és a 150 forintos lilahagymás zsíroskenyér hamar el is fogyott, már az első félidő derekán mehettek a közeli boltba utántölteni a készletet.
A nyírfák árnyékában, szovjet katonai hősök síremléke mellett található vendégszektorban gyülekeztünk, megvitattuk a végleges kezdőt, nem értettük, miért kell itt is a veterán Halmosiékkal kiállni, ha valamikor, akkor most igazán indokolt lenne néhány fiatalt bevetni. A recsegő hangon felzengő csepeli induló jelezte, kezdődik a mérkőzés! Fehér galambokat reptettek a díszsorfalat álló játékosok mellett, a pályán azonban nem volt béke, ment az adok-kapok rendesen. Az első 20 percben inkább a csepeliek irányítottak, mi meg szörnyülködhettünk a játékosaink rossz indításain, melyek közük akadt, amelyik a lelátón kötött ki (pedig futópálya is van). Majd a semmiből jött a vezető gólunk. Egy ártalmatlan beadást sikerült a saját kapujába juttatnia egy hazai játékosnak. A mieinknek kellett egy kis idő, mire leesett: vezetünk! Nagy ováció a vendégszektorban, közben befutott a keménymagunk, a Green White Army is, egyből üdvözölték Illés Bélát, de abban nem volt sok köszönet. Még egy Rambó-kapufa maradt meg ebből a játékrészből, ami hű képet ad a produktumunkról.
A második félidő már izgalmasabb volt, de nem a pályán, hanem a lelátón zajlottak az említésre méltó jelenségek. Néhány szurkertárs hozott magával szilveszterről megmaradt petárdákat, abból dobáltak be egyet a rekortánra, egy meg a lelátón, néhány méterre az emberektől robbant fel. Ez már a 3 fős secu-brigád nemtetszését is kiváltotta, kivezettek egy pár tagot, majd készültek levenni a mellényt, hogy akkor jáccuk le csőg! Befutott közben a rendőrség is, ők meg elvitték magukkal a keménykedőket. Jött egy taxi is, benne Kispest-szurkolókkal, nagy tapssal köszöntöttük őket.
A gyepen folyt tovább a küzdelem, Gyurján Marcinak kellett egy ziccert hárítania, szerintem a csepeli srác megijedt a nagy helyzettől. Desits megbízott trénerünk cserékkel próbált frissíteni, bejött afrikai gyémántunk, Bamgboye, akit egyből megtalált a hazai keménymag, a "Szigeti Veszedelem" átkapcsolt bagoly-üzemmódba. Hú, de jó kis büntik lesznek ebből, az MLSznél dörzsölhetik a kezüket.
A meccs színvonala hagyott maga mögött némi kívánnivalót, a kapu előteréig eljutottunk már, de a tudomány ott elfogyott. Az ismerősökkel többek között azon filozofáltunk közben, hogy vajon Németh Milán a vépi Di Maria, vagy Di Maria az argentin Németh Milán, illetve sikerül-e történelmet írni, azaz tovább tudunk-e jutni egy NB3-as csapat ellen kapott gól nélkül?
Már készültünk elkönyvelni a 0:1-es sikert, amikor Karol beadását sikerült beügyetlenkedie a saját kapujába az egyik védőnek. Nagy röhögés a szektorban, csak sikerült az a történelem-írás, a srácok teljesítményét a Nagy Hali hozd el a kupát! rigmussal díjaztuk, de felharsant a Hipp-Hipp-Hurrá, és a Desits maradj! jelszó is.
A végén kijöttek hozzánk a srácok, beszélgettünk velük egy kicsit. Kérdeztük, hogy mit tudnak, ki lesz az új edző, de azt válaszolták, hogy ők nem tudnak semmiről. Szépen vagyunk, na.
Hazaúton még volt egy kis esemény a HÉV-en. Négy fős, pesti-Halista brigádommal épp nagyban diskuráltunk a klub sorsáról, amikor felszállt egy tagbaszakadt, Csepel-sálas fószer. Egy "hűbammegmijafasztkerestekitt" nézés után helyet foglalt mögöttünk. Az egyik cimbora gondolta, szóba elegyedik vele, kifejezi gratulációját a hazaiaknak, mert megérdemlik. A csepeli fazon viszont nem volt beszélgetős kedvében, visszaskérdezett, hogy nagyon szeretnénk-e kilyukasztott kerekű járművel hazamenni? (Gondoltam magamban, hogy szkanderban tuti lenyomnál, de a HÉV kerekét azért még te se tudod kiszúrni...). Leszálláskor a cérnavékony hangján utánunk kiáltott: Megyünk majd még Szombathelyre, ott el lesztek kapva!
Hát, ha csapatunk és a klubvezetés teljesítménye nem javul, elég hamar létrejöhet az a találkozó.
Szombathely jobban szereti a Haladást, mert érzi, hogy szeretetével nem sztárokat és egyéneket támogat, hanem az eszményien tiszta amatőr sportszellemet.
Ez a tiszta sport a Haladás érdeme. A Haladás mindegyik játékosa él-hal az egyesületért, s a csapat minden mérkőzésén mindig megtesz mindent, ami tőle telik, akár az NB2-ben játszik, akár az NB1-ben. - Képes Sport 1940.
