BEARGRYLLS írta:De irigyellek, nekem is terveim közt szerepel egy Dél-Amerikai körutazás.Mikor és mennyi időt voltál arra?
Egy hónapot most márciusban. Buenos Airestől indultunk, megkerülve a Horn-fokot és a másik oldalon meg fel, át a Panama-csatornán és a vége Miamiban. Óceánjárókon dolgozom, szerencsére van rá módom hogy rövidebb időszakokra menjek és így egész jól egyensúlyban lehet tartani a dolgokat. Egyébként zongorista vagyok. :)
Túlságosan mélyen nincs időnk egy-egy kikötőt megnézni, általában egy napot vagyunk egy helyen, tehát pár óra maga a városnézés. Amiből sokat lehet tanulni az az, hogy közben a legénységben együtt laksz meg dolgozol sok más nemzetiségűvel. Itt pl. az egyik zenekar teljesen argentin volt, egy másik hajón volt perui szobatársam. Mexikót is csináltam korábban, őket nagyon bírom. Tulajdonképpen a parti országok közül egyedül Venezuelában és Brazíliában nem voltam.
Ez a kör a mi szempontunkból elég nehéz volt, mert a déli, chilei kikötők teljesen civilizálatlanok, ráadásul délre haladva a tenger is egyre viharosabb. Nekünk óriási szerencsénk volt a Horn-foknál, mert tükörsima volt a tenger, ilyen gyakorlatilag ott nem létezik. Utána viszont brutális hullámok jöttek kb. 4-5 napig, nem tudtunk kikötni a tervezett helyen, mindenki tengeribeteg lett, és a berendezés rendesen leamortizálódott. A festményeket áruló galériában aukciót akartak tartani, és az összes kép leborult amit állványokra tettek, a digitális zongorákat fennhagyták a színpadon azok is a földön, az étteremben őrület, stb. Én személy szerint nagyon jól bírom szerencsére a tengert, de vannak pl. táncos showk is a nagyszínpadon ami vicces ilyen hullámoknál.
Falkland - Malvinas - szigetek tetszettek, nagyon erős a szél, olyasmi az egész, mint amit Skóciáról képzeltem. Rengeteg pingvin kolónia van ott, amit meg lehet látogatni. A sziget magán hordja a háború emlékét, mai napig rengeteg akna maradt a partvidék bizonyos részein. Zseniális viszont a fish and chips. Alaszkához is hasonlítható, van ez a világvégi tiszta levegő, ami egyszerre nagyon friss, másrészt folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy hogyan képes valaki ennyire messze leélni az életét mindentől.
Ushuaia a világ legdélebbi városa, itt pl. láttam egy hatalmas bálnát amint éppen kicentizve haladt át a hajó előtt keresztbe a kikötőben. Néha sajnos elütik a hajók őket. Érdekes megnézni itt a világ térképét az aktuális pozícióval, ha beforgatod úgy, hogy az orrod előtt legyen az Antarktisz, akkor látszik, hogy mennyire semmi nincs itt. Az antarktiszi expedíciókat szokták ebből a városból indítani, az öböl gyönyörű amiben fekszik. Itt vettem egy Mate tea fogyasztására alkalmas kis tököt, mivel minden argentin ezt issza egész nap, ki akartam próbálni, és egy ideig teljesen rá is voltam kattanva.
A Horn-fok számomra nagyon izgalmas volt, mert sok történetet olvastam korábban hajósokról, és emiatt nagy tisztelettel tekintettem a helyre. Innentől egy pár napig egészen földöntúli vidéken mentünk, a chilei fjordok sziklái között. Ezt legfeljebb fotón lehetne megpróbálni visszaadni. Folyamatosan változó időjárás, hideg szelek, és ez a nagyon barátságtalan, de gyönyörű vidék hatalmas hegyekkel és sziklákkal.
A chilei kikötők elég ijesztőek voltak, itt szembesülsz egyfajta buta bürökráciával. Minden kikötőben egy külön partraszállási engedélyt kellett vinni. Érdemes volt a hajón váltani pénzt, mert a kikötőben nem lehetett, és később már nem fogadtak el se dollárt, se bankkártyát. Maga Chile szintre kb. Mexikó lehet, de igazából mégis rosszabb, mert teljesen elszigetelt. Rengeteg bazár van, de mindegyik elképesztően vacak termékeket árul, az emberek összességében eléggé csúnyák és furák. Coquimbo városában végre eldöntöttük, hogy strandra megyünk, és a tripadvisor által legjobban értékelt helyszínre taxiztunk. De a strandon semmi nem volt, még egy sört sem lehetett kapni, se egy napernyőt, a víz hideg, hínáros és felkavart, viszont döglött fókák oszlottak a parton borzasztó bűzt árasztva. Ehhez hozzájön még a déli-féltekén extrán erős napsütés is, tehát pecsenyevörösre égtek többen, köztük én is. :)
Chile nagyon hosszú, és utána Peru pedig egy sivatag a partvidéken, egészen apró kikötőkben álltunk meg mint pl. General San Martin, meg utána valami, ami egészen a Mad Maxet juttatta eszembe. Sivatag, tenger, hatalmas konténerhajók, szegénység. Néhol egy-egy roncsot otthagytak a sekély vízben. Limában volt egy extra napunk viszont, és itt már jelentkezett a civilizáció. Uberrel nyomultunk be a Miraflores övezetbe, ami egy nagyon kellemes, sziklára épített vásárlóközpont és alatta meg strand. Lima amit láttam belőle klasszikus gyarmati spanyol város, olcsó és nagyon jó kaja volt, és itt már a kellemes páradús trópusi levegő elkezdődött. A kikötő területe viszont a szegénynegyedbe esik, ezért taxival oda nem lehetett behajtani, csak a szervezett buszokkal. A hajón egyébként filippínók és indonézok dolgoznak, minden kiszolgálómunkát ők csinálnak, a konyhát, takarítást, stb. És itt szembesültem a maffiájuk erejével, ugyanis éjszaka külön taxit biztosítottak a Manila bár nevezetű helyre, ami értelemszerűen a prostituáltakat jelentette. Tehát a hivatalos taxik nem jöhettek be, de azok igen, amik a kurvákhoz vitték a legénységet.. :) Dobos barátom annyira kedvet kapott ettől, hogy már azt tervezte, hogy látogatóként is behozhatná a neten kiválasztott lányokat a hajóra, és ez mekkora üzlet lenne. Peru egyébként alpakka vonalon nagyon erős, feltankoltunk nagyon olcsó pulcsikkal meg egyebekkel, mindenhol alpakkák.
Aztán jött Manta, Ecuador, itt egy kicsit felhős napunk volt, de ez már teljesen trópusi időjárás volt, harminc fok körül és brutális páratartalommal. Az egyenlítő környéke mindenhol ilyen, gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni, annyira kikészíti a szervezetet. Itt kihívtak minket az ekvadoriak egy strandfocimeccsre és kénytelenek voltunk legázolni őket. Vicces volt hogy nem hitték el, hogy én nem tudok spanyolul, megkérték, hogy mondjak valamit a saját nyelvemen, majd megkérdezték hogy hol van Magyarország. Végül abban maradtunk, hogy egy másik kontinensen. Itt volt még hogy a hajónkra mutatva egyből azt kérdezték, hogy ugye ez tele van kajával? Később ekvadori kaszinós munkatárs világosított fel az ország gazdasági helyzetét illetően, meg hogy két éve itt hatalmas földrengés volt. Egyébként ekvadorban usa dollár a hivatalos pénz, ami felüdülés volt, nem kellett semmilyen helyi hülyeségre átváltani. Itt is egy nagyon jó helyi specialitást ettem amit valami ottani növényből készítettek, és egyébként minden banánból van vagy mindenben van banán.
Panamaváros teljesen váratlanul jelentkezik a dzsungel közepén, van ó és újváros része is, az óváros az egy nagyon pöpec koloniális városka, minden modern bolttal, hotelekkel, szépen megcsinálva. Mindenhol kávé, csoki, tényleg brutál jó a kávé, bár az én abszolút kedvencem az Kolumbia ebből a szempontból. Érdekes hogy a kávékultúra ettől délebbre egyáltalán nem létezik, ott a presszó kávé egy jó két decit jelent, mint pl. a németeknél vagy az amcsiknál. Itt kell ugye céget alapítani, itt a vöröslámpás negyedet szintén az orrodba tolják, beszámolók szerint három havonta cserélik a lányokat, mert annyi ideig tart egy munkavállalási engedély. Nem akarom részletezni, de azért Kolumbia felől igen jó nők tudnak érkezni...
Panama-csatorna, itt is borzalmas az időjárás, teljesen érthető, hogy ez miért készült el ilyen nehezen. Ha jól számolom 15-ik alkalommal mentem át rajta (ebből csak 4 volt teljes hosszában), tehát nekem nem volt túl érdekes, de ha még nem voltál arra, akkor ez is jópofa. Szépen feltöltik meg leengedik a hajót, és egy nagyon szűk csatornában kell manőverezni. A mi hajónknak kb 15 centi hely volt mindkét oldalán, persze úgy építették, hogy még éppen beférjen. Itt van még Colón nevű város, ami egy brutális környék, a kikötőn kívül nem érdemes próbálkozni, mindenhol gépfegyveres katonák, hatalmas szögesdrótok stb. Óriási a szegénység. Én csodaként látom Panama kijutását, egy elképesztően szegény ország - leszámítva persze Panamavárost.
Ezután még egy kis strandolás belefért a Kajmán-szigeteken, ez egy igazi karib strand, mint a fényképeken, kristálytiszta víz, pálmafák, rengeteg turista, mindenki Coronát iszik, szól a Reggaeton meg a Dancehall zene, Jerk chicken a fő étel, stb.
Ilyesmi, bocs az offért. :) Most ősszel ha minden jól megy a karibra megyek.
